Mesenaptár

Indinek és Laveának, az indiai há­zaspárnak volt egy szép gyereke. Egyszer Lavea lement a folyóra, és a férjére bízta a kicsit. Indi a bölcső mellé telepedett, s a kisgyerek hamarosan el is aludt. Kis idő múlva egy küldönc érkezett a királyi palotából, és megparancsolta Indinek, hogy menjen vele, mert egy barátjának az ügyében kell ta­núskodnia. Indi arra a mongúzra bízta a picit, amelyet a háznál tar­tottak. Indiában a mongúzok olyan háziállatok, mint nálunk a macskák, csak míg azok egérre vadásznak, a kis mongúzok habozás nélkül vetik magukat a kígyókra, s azonkívül is igen hűséges állatok, így hát Indiék mongúza rögtön őr­ködni kezdett a pici fölött, és ami­kor nemsokára egy óriáskígyó má­szott be az ablakon, és a kisgyerek bölcsője felé közeledett, a mongúz rátámadt és megölte. Amikor Indi hazaérkezett, és látta, hogy a mongúznak vértől piroslik a szája és a mancsa, rögtön a legrosz-szabbra gondolt. Rögtön megnyu­godott azonban, amint alvó kisgye­rekére pillantott, és meglátta a dög­lött óriáskígyót a földön. Attól fogva a házaspár még nagyobb becsben tartotta a bátor állatot.

Amennyire szép és gazdag volt Blanka, annyira lusta és rendetlen. Kidobálta a ruháit, ha már nem áll­tak jól neki, és amikor szőtt, több fonalat fecsérelt el, mint amennyit felhasznált.

A szolgálólánya, Róza ellenben nem restellt összeszedegetni minden da­rabka fonalat és szövetet, amit a kis­asszonya elhajigált. Egyszer egy ifjú megkérte Blanka kezét, és mivel jóképű volt, kedves és szolgálatkész, hamarosan megtartot­ták az eljegyzést. Nagy ünnepséget rendeztek, ahová Blanka meghívta a barátnőit is. Róza is elment a lakoda­lomba, és egy szép ruhát vett fel, amelyet saját maga szőtt és varrt. Blanka amikor meglátta a lányt, így gúnyolódott rajta: - Mit szóltok hozzá, a szolgálólá­nyom az én rongyaimban jött tán­colni!

A vőlegény megkérdezte, mit jelent­sen ez. Blanka elmagyarázta neki, az ifjú egy kicsit töprengett, majd ne­vetni kezdett, s így szólt: -Dehogyis fogom én ezt a lusta lányt feleségül venni, inkább a szor­galmas Rózát választom! így történt, hogy a hanyag Blanka elveszítette a vőlegényét, és a dolgos szolgálólány férjet talált magának.

Amikor a parasztember érezte, hogy meg fog halni, hívatta a fiait. - Itt hagylak benneteket - mor­mogta -, de gondoskodtam róla­tok. Ássátok fel a szőlőskertet, és osztozzatok meg azon, amit ott ta­láltok.

A fiúk azt hitték, hogy az apjuk elrejtett kincsről beszélt, így ami­kor meghalt, nagy serényen ásni kezdtek. A kincset nem találták meg, mert soha nem is létezett, de oly alaposan felásták a földet, hogy abban az évben kiváló szőlőtermést hozott.