Mesenaptár

lapindulás 2010.05.25.

Május 15. - A sas és a holló (Aiszóposz)

 A holló látta, amint egy sas a magasból ráveti magát egy bárányra, aival megragadja, és már repül is vissza vele a fészkébe. A hol­ló utánozni akarta.
 logy a bárány túlságosan ne-volt neki, ráadásul a karmai belegabalyodtak az állat gubancos szőrébe, így a madár maga esett csapdába.
 A pásztor észrevette, megfogta, s kalickába zárta.
Aki a sashoz hasonló akar lenni, el ell viselnie a többiek gúnyolódását.



Május 16. - Végtelen történet (Andersen)

 Volt egyszer egy lennövényke, akit nagyon boldoggá tettek finom kék virágai meg az eső simogatása. Egy rossz emlékű napon azonban kitép­ték a földből, és gépekbe tették, ame­lyek mindenféle módon gyötörni kezdték.
 A len mégsem panaszkodott, mert örült annak a sok szép dolognak, amit életében látott. Az élete azonban ezzel még nem ért véget.
 Lám, amikor végre kikerült a szövő­gépből, csodálatos szövet lett belőle, mindenki csak dicsérte, csodálta, ő pedig újból elégedettnek érezte magát.
 Ezután megtámadta az olló és a tű. Ettől nagyon szenvedett, de elegáns blúzzá alakították, és ezután a len nem győzte elégszer ismételgetni, milyen szerencsés élete volt, mindazok ellenére, amiken kéresztül ment.
Sajnos újabb kínok és örömök következtek. Amikor elrongyolódott,  zúzdába dobták, majd papírrá alakult. Azután a nyomdagép hengerei lapították-nyomorgatták, könyvet csináltak belőle.
 Később a könyvet elégették, füstté vált, és felszállt az égbe.

Május 17. - Fa jankó és a három tollpihe (Grimm)

 Az öreg király el akarta dönteni, me­lyik fiára hagyja a birodalmát, ezért próbára tette őket.
- Azé lesz a koronám, aki a legszebb szőnyeget hozza el nekem. Feldobott három tollpihét, és azt pa­rancsolta  fiainak,  arra  menjenek, amerre a pihék hullottak. A legna­gyobbik kelet felé indult el, a közép­ső meg nyugatra, a legkisebb pedig, akit együgyűsége miatt Fajankónak hívtak, úgy látta, hogy az ő pihéje egészen közel hullott le, oda, ahol se szép, se csúnya szőnyeg nincsen. Búnak eresztette a fejét, de hirtelen,
 a lába alatt megnyílt egy csapóajtó, amelyen át a békák palotájának nagytermébe pottyant. A békakirálynő, miután meghallgat­ta az ifjút, igen meghatódott, és egy csodálatos szőnyeget ajándékozott neki. Fajankó győzött, de irigy bátyjai újabb próbát kértek. A király be­leegyezett.
 - Azé lesz a trón, aki a legszebb gyű­rűt hozza el nekem. A legnagyobbik fiú megelégedett az első útjába akadó gyűrűvel, a máso­dik úgyszintén, de ifjabbik testvérük ezúttal is legyőzte őket, mert a békák királynője most is segített neki. Megegyeztek hát egy harmadik pró­bában is.
- Azé lesz a birodalom, aki a légszebb lányt veszi feleségül.
 A békakirálynő ezúttal bizony bajbán volt.
Mégis azt mondta a legkisebb királyfinak, hogy ásson ki egy hátalmas répát, fogjon elé hat kisegeret, és ültesse a répára az egyik békakislányt.
 Fajankó az ártatlanok bizalmával szót fogadott. Meg is lett a jutalma: a répa díszes hintóvá változott, a kisegerek gyönyörű fehér paripákká, a béka meg szépséges ifjú hercegnővé, aki sok-sok éven át uralkodott boldogságban Fajánkó oldalán.



Május 18. - Miért lakik a Nap és a Hold az égen? (Afrikai népmese)

 Sok-sok évvel ezelőtt a Nap és a Hold férj és feleség voltak, és ők is a Földön éltek. Egyszer meghívták vendégségbe, jó barátjukat, a Tengert. A Tenger nem akart elmenni, mert félt, hogy nem fér el a házban, de a házaspár nyugtatta, jöjjön csak bátran.
A Tenger tehát elment vendégségbe, és magával vitte a halait meg az egész családját. A viz azonnal szétfolyt a padlón, annyira, hogy ha a Nap és a Hold nem akart megfulladni, kénytelenek voltak felmenekülni a tetőre, az égbe, majd ott is maradtak mindörökre.



Május 19. - A szomjas hangya (Orosz népmese)
A hangya kétségbeesetten keresett valami innivalót, de semmit nem talált. Úgy látszott, már szomján hal, amikor a magasból egy víz­csepp hullott alá, és megmentette. Valójában varázserejű könnycsepp volt, olyan, amilyent a fájdalom csal ki a szemekből. És a hangya egyszerre csak azt vette észre, hogy érti és beszéli az emberek nyelvét. Egy magtárban találta magát, ahol sírdogáló kislány feküdt összeku­porodva a padlón.
- Miért szenvedsz ilyen nagyon? -kérdezte a hangya megrendültén.
 -  Ellopott egy medve, és csak akkor enged szabadon, ha három zsákba vá­logatom szét a búzát, az árpát és a rozsot, mert most egy kupacban van­nak összekeverve.
 -    De hiszen ahhoz egy hónap kell! -kiáltott fel a hangya, amikor meg­látta a sarokban a nagy halom vető­
magot.
 -    Ha holnapra nem végzek vele, a medve engem süt meg a kemencé­ben!
 -    Ne sírj, segítünk!
 A hangya elment, összehívta társait, és munkához láttak. Reggelre a medve mindent készen talált, így történt, hogy egy könnycsepp megmentette a kislányt.

Május 20. - Aldebaran és az égi tevék (Arab népmese)

 Aldebaran, a Bika állatövi csillagkép legfényesebb égiteste, beleszeretett Elektrába, a Fiastyúk legfényesebb csillagába. Elment, hogy megkérje a kezét, és egy tevecsordát vitt neki jegyajándékul. Csakhogy útközben megtámadta a másik kérő, Alcione.
 A kemény harcoknak még most sincs vége, csöndes éjszakákon látni lehet, hogy a kék színű Elektrát a piros Alcione és - hatalmas égi tevecsordájával - Aldebaran köve. Együtt a Hiádok csillagképét alkotják.


Május 21. - A vadászkutya és a házőrző kutya (Aiszóposz)

 Egy ember két kutyája közül az egyiket vadászkutyának képezte ki, a másikat meg házőrzőnek. Amikor a vadászkutya megfogott valamit, a jobb falatok mindig a házőrző ebnek jutottak. Egyszer a vadászkutya hányást tett a másiknak.
 -   Ez így nem igazságos! Én egész csak loholok, te pedig nem csinálsz semmit, mégis te kapsz mindig enni.
-   A gazda akarja így - vágott vissza a házőrző kutya. - Hiszen világos, hogy fontosabb azt jutalmazni, aki a vagyont védi, mint azt fizetni, aki vadászni megy!



Május 22. - A tölgyfa és a forrás (Görög monda)
 
 Poszeidón, akit az ókori görögök a tenger istenének tartottak, keve­sellte hatalmas birodalmát, és mindenáron terjeszkedni akart a föl­dön is.
 Athént szemelte ki magának, amely abban az időben a világ leg­fontosabb városa volt, és hogy el tudja foglalni, megdöfte háromágú szigonyával a kis hegyet, amelyre a város épült.
 Olyan nagy volt az ereje, hogy egy szúrással átfúrta a sziklát, és ebből a kis alagútféléből sós vizű forrás fakadt.
 A város azonban a bölcsesség híres istennőjének, Athénének a védel­me alatt állt.
 Athéné sokáig gondolkodott, ho­gyan szerezhetné vissza városát, és hogyan mutathatná meg, hogy ő nemcsak hatalmas, mint a tenger istene, hanem halhatatlan is. Gondolkodott, gondolkodott, vé­gül kitalált egy újfajta fát, és elül­tette a magját a sós vizű forrás mel­lett.
 Ebből nőtt ki az a hatalmas tölgyfa, amelynek koronáját évszázadok óta lengeti a szél Athén legmagasabb pontján, míg a nagyravágyó Poszei­dón forrása már réges-régen kiapadt.



Május 23. - A jegyesek (Andersen)

 A búgócsiga őrülten beleszeretett a labdába, akivel együtt élt a játékoslá­dában. Feleségül is kérte. ,
- Egymásnak vagyunk teremtve -mondta. - Te ugrálsz, én meg tánco­lok, jól mutatunk majd együtt. Csakhogy a labda hiú volt, és vissza­utasította a búgócsigát, mert többre vágyott.
 - Én mindig a magasban röpködök -magyarázta -, és egy fecske a vőle­gényem. Csakis őhozzá megyek fe­leségül.
 Egy napon a labda eltűnt. A   búgócsiga   azt   hitte,   férjhez ment. Nem felejtette el, egyre cs érte sóhajtozott. Sok év múltán a búgócsiga egy hatalmas lökéstől messze-messze pörgött, és egy falusi ösvény széléi kötött ki. Ott észrevette régi barátH nőjét, a labdát. Igencsak meg pott az esőben, rossz időben tölt évek alatt, a búgócsiga mégis azc nal felismerte és újból feleséi kérte.
 És a labda, aki már régen kiver fejéből a fecskét, boldogan mot dott igent a búgócsigának, pedig az szintén megkopott és sok helye behorpadt, mióta nem látták egymást.



Május 24. - A varázserejű hordó és a csodakard (Orosz népmese)

 Iván, a kozák megmentette egy va­rázsló életét, aki a jótettéért cserébe varázserejű hordóval ajándékozta meg. Ha a hordót az egyik irányba gurították előtűnt egy kastély, ha a másik irányba, akkor a kastély eltűnt. Iván nem tudott mit kezdeni a hordóval, ezért valami hasznosabb tárgyra szerette volna elcserélni.
Egyik este találkozott egy öregemberrel, aki enni kért tőle. Iván a hordója ptségével elővarázsolta a kastélyt, szívélyesen behívta magához az öreget, és jóllakatta a terített asztalnál. A vendégnek nagyon megtetszett a kastély, meg akarta venni, és a kardját kínálta cserébe.
- Mit kezdjek vele ? - utasította vissza a kozák. - Van már nekem kardom.
 - De ez varázserejű kard - mondta az öreg - Elég, ha csak felemeled a karod, és a kard mindent magától megcsinál.
Az öreg felemelte az egyik karját, a kard elrepült, és már ki is vágta a közeli erdőt. A kozák elfogadta a kardot, s amikor hazatért, azt látta, hogy városát ellenség ostromolja. Felemelte a karját, és a kard egymaga legyőzte az egész ellenséges hadsereget. A cár tábornokká nevezte ki Ivánt, sőt még a lányát is hozzáadta. Lám, a nagylelkű Iván milyen sokra vitte!

 


  
Május 25. - Ki a festő vetélytársa? (Olasz népmese)

 Egy város nagy hatalmú ura meg­bízott egy híres festőt, díszítse freskókkal palotája falait.
Felállították az állványokat, hogy a festő a mennyezetet is elérhesse, aztán a művész buzgón munkához látott. Másnap azonban azt vette észre, hogy festményét színes pa­cákkal, ákombákomokkal csúfította el valaki.
 Nagyon megharagudott, mert azt gondolta, vetélytársa akadt. A herceg megparancsolta, hogy őrök vigyázzák a termet, és ha a tettes visszajön, fog­ják el, jól leckéztessék meg.
 Nyakon is csípték a bűnöst: a her­ceg szelídített majmát, aki megfi­gyelte, hogyan dolgozik a festő, és úgy látszik maga is kedvet kapott a festéshez.
 A majmot bezárva tartották addig, míg a festő be nem fejezte a freskó­kat.
 Amikor azonban meglátta a fest­ményeket, elhúzta a száját, mintha azt mondaná:
 -    Én jobban csináltam volna!
 -   Ezzel a fintoroddal bebizonyítot­tad, hogy igazi festő vagy! - neve­tett a herceg. - Hiszen a festők, mint tudjuk,  ilyen  nagyképűek, mindegyik a saját művét tartja a legjobbnak.



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 64
Tegnapi: 12
Heti: 144
Havi: 675
Össz.: 159 962

Látogatottság növelés
Oldal: A sas és a holló - Ki a festő vetélytársa?
Mesenaptár - © 2008 - 2024 - mesenaptar.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »