Mesenaptár
lapindulás 2010.05.25.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Július 13. - A tolvajok és a hentes (Aiszóposz)
Két tolvaj bement egy hentesüzletbe, és míg az első kért, addig a második egy edényből ellopott néhány kolbászt, majd odaadta a társának. A hentes észrevette. Az, akinél a kolbász volt, megesküdött, hogy ő ugyan nem vett el semmit, az pedig, aki elvette a kolbászt, megesküdött, hogy nála ugyan nincs semmi. És ez igaz is volt, azonban a hentes így is nekiállt, hogy jól ellássa a bajukat. - Most aztán akinek nincs, annak adok, aki meg nem vette el, az megkapja a magáét! - mondta.
Július 14. - A rókaasszonyság esküvője (Grimm)
Élt egyszer egy szép és gazdag özvegy rókahölgy, akinek volt egy szolgálója, egy macska. A rókaasszony szeretett volna újra férjhez menni, de túlzottan igényes volt a kérő kiválasztásában.
Egyszer eljött a farkas, s megkérdezte a macskától:
- A rókaasszony itthon van?
- Igen, a szobájában.
- Menj be hozzá, és mondd meg neki, hogy feleségül akarom venni.
A szolgálólány bement, mire a gazd-asszonya azt kérdezte tőle:
- Piros a nadrágja és hegyes a pofája ?
- Nem - válaszolta a macska.
- Akkor nem megyek hozzá.
A farkas után eljött a kutya, a szarvas, a nyúl, a medve és az erdő összes állata. De senki sem volt olyan, amilyet a rókaasszony kívánt. Végül egy rókafiú is próbálkozott.
- Piros a nadrágja és hegyes a pofája ?
- kérdezte az özvegy a szolgálótól.
- Igen - mondta a macska.
- Jól van - mondta a hölgy. - Akkor készülhetünk az esküvőre.
A macska kiment a konyhába, és tojásból, vajból, lisztből édes fánkot készített. Az ünnepségen az erdei állatok nem vettek részt, de a rókaasz-szony, az ifjú róka és a macska hajnalig ettek-ittak és mulattak.
Volt egyszer egy nagyravágyó és fecsegő atléta, aki nem volt valami ügyes. Egy napon, mikor már megunta, hogy a honfitársai mindig kifütyülik, elhatározta, hogy külföldre megy szerencsét próbálni. Amikor visszatért, vége-hossza nem volt a győzelmeiről szóló meséknek.
- Londonban - mondta - tíz métert ugrottam, ha nem hiszitek, kérdezzétek meg azokat, akik látták.
- Ugyan minek? - válaszolta az egyik társa. - Képzeld azt, hogy most Londonban vagy, és ugorj előttünk.
- Londonban - mondta - tíz métert ugrottam, ha nem hiszitek, kérdezzétek meg azokat, akik látták.
- Ugyan minek? - válaszolta az egyik társa. - Képzeld azt, hogy most Londonban vagy, és ugorj előttünk.
Július 16. - A kutya, a kakas és a róka (Aiszóposz)
A kutya és a kakas összetalálkoztak az úton, s elhatározták, hogy szövetséget kötnek. Leszállt az este: a kakas egy fára telepedett, a kutya a fa tövébe kuporodott. Hajnal előtt a kakas szokása szerint kukorékolni kezdett. Meghallotta ezt egy róka. -Milyen gyönyörű a hangod! Szállj le, hadd ölelhesselek meg!
- Nem tehetem - mondta a kakas.
- A szálloda portása alszik, a kapu meg zárva van.
- Felkeltem - ajánlkozott a róka. A kutya azonban vicsorogva felugrott, mire a róka eliszkolt.
Július 17. - A kereskedő a Paradicsomban (Grimm)
Egyszer a Paradicsomba érkezett egy kereskedő, aki életében annyiszor csalt az áraknál és a súlyméréskor, ahányszor csak tudott. A kapuőr angyal felismerte őt, és el akarta küldeni, de az ember addig erősködött, míg végül az angyal beengedte.
Attól a perctől kezdve a kereskedő, aki a maga hibái iránt roppant elnéző volt, csak hogy megmutassa, joga van a Paradicsomhoz, az emberi bűnök legszigorúbb bírálója lett. Az lett a szokása, hogy titokban az
Úr trónjára ült, mert onnan mindent jól megfigyelhetett, ami a Földön történt.
Egyszer észrevett egy fiatalembert, aki aknát lopott a Földön, s akkor dühében felkapott egy széket, és hozzávágta a tolvajhoz. Észrevette ezt egy másik angyal, odament a kereskedőhöz, fülön fogta és kipenderítette a Paradicsomból.
- Jól néznénk ki - szidta -, ha mindnyájan olyan szigorúak és türelmetlenek lennénk, mint te, és minden földi bűnöshöz székeket hajigálnánk! No hiszen! Gondold csak el, már régen nem tudnánk mire ülni!
Július 18. - Katalin és az aranypénzek (Grimm)
Katalin hihetetlenül ostoba asszony volt, és ami még rosszabb, azt hitte magáról, hogy nagyon ravasz. A férje jól tudta, milyen, s megpróbált ennek megfelelően viselkedni vele. Egyszer a férj, mivel el kellett mennie otthonról, egy lábosba rejtette és elásta az összes megtakarított pénzüket. A feleségének pedig azt mondta - mivel ez jutott elsőként az eszébe -, hogy az edényben napraforgómag van.
Nem sokkal később edényárusok jöttek a faluba. Katalinnak is kínálták az árujukat, aki persze azt mondta, hogy nincs pénze, nem tud semmit venni.
- De ha ráállnátok az alkura, tudok adni napraforgómagot.
- Miért is ne? Mutasd! - válaszolták azok.
- Most nincs időm. Menjetek, és ássátok ki magatok! - mondta Katalin, és megmutatta, hol van az edény.
Az árusok igencsak megörültek, hogy a lábosaikért aranyat kaptak cserébe. Mikor a férj hazaérkezett, Katalin elébe ment, és büszkén mutatta a lábosokat.
- Nézd, milyen sok szép holmit sikerült kapnom azért a néhány szem vacak napraforgómagért!
Egy özvegyasszony éppannyira szerette az édeslányát, aki csúnya volt, és utálatos, mint amennyire gyűlölte a mostohalányát, aki viszont szép volt, és kedves. Egyszer az anya elküldte a mostohalányát a forráshoz vízért. Ott a lány egy öregasszonnyal találkozott, aki inni kért tőle. A lányka mindenkihez szívélyes volt, s most is úgy szolgálta ki az ismeretlent, mint egy királynőt. Az öregasz-szony valójában tündér volt, és annyira meghatotta a lány jósága, hogy különös ajándékkal jutalmazta: ettől kezdve valahányszor a lány mondott valamit, virágok és gyémántok hullottak a szájából. El tudjátok képzelni, milyen mérges lett a mostoha, amikor megtudta, mi is történt! Rögtön elküldte a forráshoz az édeslányát is, hogy ő is ugyanilyen jutalmat kapjon. A tündér ezúttal királynői ruhába öltözött. Most is inni kért, de a lány így válaszolt:
- Ha inni akar, igyon a kezéből!
- Egy csöppet sem vagy kedves - mondta a tündér -, ezért hát megbüntetlek !
És attól fogva a lány szájából viperák és varangyos békák jöttek elő: mert a goromba szavak undorító állatokhoz hasonlatosak.
- Ha inni akar, igyon a kezéből!
- Egy csöppet sem vagy kedves - mondta a tündér -, ezért hát megbüntetlek !
És attól fogva a lány szájából viperák és varangyos békák jöttek elő: mert a goromba szavak undorító állatokhoz hasonlatosak.
Július 20. - Az Álommanó és a mesetó (Andersen)
Álompor hullott Henrik szempilláira, a kisfiú lehunyta szemét, és rögtön mélységes mély álomba merült.
Akkor az Álommanó meghintette varázsporral a falra akasztott képet is, és lám, a kis erdei tó is megelevenedett.
Henrik felkelt, és a tóparti pázsitra telepedett, amelyre a nap sugarai s a fák árnyai foltokat festettek. Henrik később lement a tó partjára, és beszállt egy aranyvitorlájú piros csónakba. Hat hattyú húzta aranyláncon a csónakot a partmentén - homlokukon kékes fényű csillag tündökölt -, ahol pillangók és manócskák cikáztak a virágok között, s a vízben aranyuszonyos halak siklottak.
A bárka csodálatos úton haladt, s a levegőben piros és kék tollú madarak kettős sora követte. Azután egy kastély elé értek, gyönyörű szép hercegkisasszonyok hajoltak ki az erkélyen - azok a kislányok voltak, akiket Henrik jól ismert -, valamennyien cukrot és játékokat dobáltak feléje. Végül megszólalt az ébresztőóra, a kis Henrik felébredt, és boldogan emlékezett vissza álmára.
Július 21. - A fösvény és a tolvaj (Aiszóposz)
Egy ember állandóan attól rettegett, hogy meglopják. Nem bízott semmiben: sem a páncélszekrényben, sem a bankokban, mígnem egy napon arra a gondolatra jutott, hogy a legősibb megoldás a legbiztosabb. Elment egy ékszerészhez, és az összes pénzén vásárolt egy aranytömböt: gondosan kiválasztott egy megfelelő helyet, az éj leple alatt mély gödröt ásott, beletette a tömböt, és földdel betemette. Időnként visszatért, hogy megnézze a különös sírt, egyrészt azért, hogy meggyőződjön róla, minden a helyén van-e, másrészt pedig azért, mert olyan becses volt neki ez az arany, mintha a saját szíve lett volna.
Egyik nap rémülten vette észre, hogy a gödröt kiásták, és a tömb eltűnt. Képzelhetitek mennyit sírt, mennyit jajveszékelt! - Miért siránkozol? - próbálta vigasztalni az egyik barátja. - Igazából akkor sem volt aranyad, mielőtt ellopták: mire használtad? Semmire! Fogj egy követ, ásd el, s gondold azt, hogy az aranytömb van ott, meglásd, minden ugyanúgy lesz, mint azelőtt. Mert mit is ér az a holmi, amelynek semmi hasznát sem vesszük?
Július 22. - A trójai faló (Görög legenda)
Egész Görögország legkiválóbb harcosai seregeikkel már tíz éve ostromolták Tróját, a város erős falai mégis minden rohamot kiálltak.
Egy reggel, napfelkeltekor a trójai őrök észrevették, hogy az ellenség éjszaka újra hajóra szállt, és már messzire eltávolodott a parttól, bent úszik a tengeren. Senki sem értette, mit jelent ez a hirtelen távozás, és hogy mi lehet az a hatalmas faló, amelyet a parton hagytak. Néhányan ugyan féltek, hogy ez is az agyafúrt görögök csapdája, ezért azt javasolták, hogy rögtön égessék el. A többség azonban úgy döntött, vigyék be a városba a különleges hadi zsákmányt, és ajánlják fel isteneiknek. A ló ugyan kerekeken gördült, de olyan súlyos volt, hogy több száz embernek és ökörnek kellett behúznia a főtérre.
Éjszaka azután néhány görög harcos bújt ki belőle, és kinyitották a város kapuit társaiknak, akik időközben visszatértek a partra.
így a görögök csellel egy éjszaka alatt bevették azt a Tróját, amely több mint tíz évig ellenállt mindenféle támadásnak.
Július 23. - Pirospihe, a tyúkocska (Orosz népmese)
Pirospihét, a tyúkocskát (azért nevezték el így, mert minden tolla piros volt) egy napon meglátta a róka, és összefutott a nyál a szájában.
Hazaszaladt, meghagyta a feleségének, hogy tegyen fel a tűzre egy fazék vizet, mert tyúkot fognak főzni, azután visszament Pirospi-héhez, és olyan hirtelen kapta el és dugta be egy zsákba, hogy az még segítségért sem kiálthatott. Szerencsére egy galamb, Pirospihe barátnője észrevette, mi történt. Keresztbe feküdt az ösvényen, s úgy tett, mintha eltört volna a szárnya. A falánk róka megörült, gondolta, ez meg jó lesz előételnek. Letette a föWre a zsákot, hogy szabadon mozoghasson, rávetette magát a galambra, de az, nagy ravaszul, egyre messzebbre csalogatta. Pirospihe kimászott a zsákból, és egy követ tett bele maga helyett, azután elszaladt. A galamb, látva, hogy barátnője kiszabadult, elrepült. A róka ekkor újra a vállára vette a zsákot, és hazavitte, mert úgy hitte, még mindig a tyúkocska van benne. Otthon a zsák tartalmát beleöntötte a fazékba; a kőtől azonban kiloccsant a forró víz, és megégette a pórul járt róka bundáját.
Július 24. - A tücsök és a hangya (Aiszóposz)
Nyár volt. A tücsök egy búzakalász szárára telepedve napozott, s gondtalanul danolászott. Nagyon sajnálta a hangyákat, akik szakadatlanul járkáltak alatta, hogy néhány gabonaszemet összeszedjenek az éléskamrájukba, télire. Szegénykék: nem tudják élvezni az életet!
Ám hamarosan beköszöntött a tél, és a meggondolatlan tücsöknek többé nem volt mit ennie. Minden bizonnyal éhen halt volna, ha a jóságos hangyák nem adtak volna neki egy kicsit a saját gabonájukból.
Július 25. - A tudatlan herceg (Pakisztáni népmese)
India egyik nagy hatalmú királya azt akarta, hogy a fiát, aki nem volt túlságosan éles eszü, a legjobb mesterek tanítsák. Ezért híres tudósokat hívatott a palotájába, hogy átadják a fiúnak tudásukat, és a herceg néhány év elmúltával minden kérdésre tudta a választ. A király nagyon elégedett volt, de az egyik idős tanácsadója figyelmeztette:
- Az, amit a te fiad tud, csak amúltra vonatkozik, az igazi tehetség az, aki ismeri a jövendőt.
Egy jövendőmondót hívattak hát az udvarba, aki minden művészetére megtanította az ifjút. Néhány hónappal később ugyanaz a tanácsadó vizsgáztatott. Megmutatta a királynak és az udvaroncoknak, mi van a kezében, azután öklét összezárva a herceghez fordult, és kérte, találja ki, mit rejt a tenyerében.
- Egy fehér és kemény tárgy - a fiú erősen gondolkodott. - Lyuk is van a közepén... Megvan! Malomkő!
Mindenki nevetésben tört ki, mert az igaz, hogy a tárgy kemény, fehér és lyukas volt, de nem malomkő volt az, hanem gyöngyszem!
- Az igazi bölcsesség nem az, ha mindent tudunk - magyarázta a tanácsadó -, hanem az, ha helyesen tudjuk felhasználni azt, amit tudunk!
Július 26. - A szórakozott csillagjós (Aiszóposz)
Egy csillagjósnak az volt a szokása, hogy esténként kiment, és vizsgálta a csillagok állását. Egyszer, amikor teljes figyelmével az,ég felé fordult, nem nézte, hová lép, és beleesett egy árokba.
Meghallotta a jajgatását egy járókelő, és a segítségére sietett. - Hogyan akarod az égi dolgokat vizsgálni - kérdezte -, ha azt se látod, mi van az orrod előtt? Ugyanígy vannak ezzel azok is, akik, miközben folyton az álmaiknak élnek, képtelenek megérteni a valóságot.
Összegyűltek az erdei állatok, hogy új királyt válasszanak. A majomra esett a választásuk, mert bohóckodása mindenkinek nagyon tetszett. A róka elirigyelte tőle a dicsőséget, és elhatározta, hogy az első adandó alkalommal jól rászedi a majmot. Egy napon felfedezett egy csapdát és benne egy húsdarabot. Odavezette a majmot, s mint hűséges alattvalója, felajánlotta neki. Őfelsége megfogta a húst, és beleesett a csapdába. A róka jót kacagott. - Te akartál az állatok királya lenni, amikor ilyen buta vagy?
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 10
Tegnapi: 10
Heti: 78
Havi: 770
Össz.: 160 057
Látogatottság növelés
Mai: 10
Tegnapi: 10
Heti: 78
Havi: 770
Össz.: 160 057
Látogatottság növelés
Mesenaptár - © 2008 - 2024 - mesenaptar.hupont.hu