Június 25. - Nincs ebben semmi hazugság! (Grimm)
Egy parasztnak volt egy még nála is szegényebb öccse, aki szerencsétlenségére beleszeretett a szomszédja lányába. Ez még nem is lett volna olyan nagy baj, mert a lány szép és derék teremtés volt, de az apa nagy fösvénységében csak gazdag emberhez akarta feleségül adni. Akkor az idősebb testvér elhatározta, hogy segít az öccsén. Leültette a kandalló mellé, úgy, hogy a lába majdnem beleért a parázsba, aztán tálcán a térdére tette a reggelit, és a kezébe adott két pénzdarabot, majd elment lánykérőbe a fösvény emberhez.
- Hogyan áll pénz dolgában az öcséd ? - kérdezte a szomszéd.
- Esküszöm neked, van pénz a kezében - állította a látogató -, és nem esik fejére az eső sem.
- Szóval gazdag, és van háza.
A másik sem azt nem mondta, hogy nem, sem azt, hogy igen.
- Ami a ruhatárát illeti - tette hozzá, és gyorsan eltakarta egyik kezével nadrágja foltjait -, annyit mondhatok, hogy több ruhadarabja van, mint nekem.
Így hát nem is kellett hazudnia, de a fösvényt is meggyőzte, s a fiatalok hamarosan megtarthatták az esküvőt.
Június 26. - Mumus mester viszontagságai (Grimm)
A kakas és a tyúkanyó elhatározták, hogy meglátogatják Mumus mestert (ő az, akivel az anyukák ijesztgetik a rossz gyerekeket.) Meghívták a szomszédjaikat is, a cicát, a kacsát, a tojást, a virágvázát, a gombostűt, és annak unoka-öccsét, a varrótűt. Mumus mester nem volt otthon, így a látogatók elhatározták, hogy megvárják. A kakas és a tyúkanyó a gerendára telepedtek, a kacsa a vízszivattyúra szállt, a cica a kandallóban húzta meg magát, a tojás befészkelő-dött egy törlőrongyba, a gombostű beleszúródott a szék huzatába, a tű a kispárnába, a virágváza meg a kapufélfán talált helyet magának. Amikor Mumus mester hazaérkezett, és tüzet akart gyújtani, a macska megkarmolta, erre meg akart mosdani, ott a kacsa megcsípte az orrát, megtörölközött, akkor a tojás összevissza mázolta az arcát, leült volna a székére, a gombostű szúrta meg, erre ágyba feküdt, ott meg a tű döfött belé egy jó nagyot. Végül el akart menekülni, de a virágváza a fejére esett. - Biztosan nagyon rossz volt - vélte a tyúk, aki éppen abban a pillanatban ébredt fel -, ha ilyen nagyon megbüntették!
Június 27. - A molnár és az elvarázsolt szamár (Grimm)
Egy fiatal molnár elindult szerencsét próbálni, és meg is találta egy csodaszamár képében, akinek elég volt annyit mondani: abrakadabra, és máris ontotta az ezüstpénzt. Elképzelhetitek, milyen pompás mulatság volt!
Amikor elfogyott a pénze, bezárkózott csacsijával az istállóba, és újból ellátta magát ezüsttel. Egyszer aztán egy fogadóban szállt meg, és olyan fényűzőén élt, mint egy király. A fogadós úgy vélte, az ilyen gazdag vendég megérdemli, hogy kellően megkopasszák, ezért aztán csillagászati összeget kért. A molnárnak a szeme sem rebbent: de nem volt a zsebében elegendő pénz, bement hát az istállóba, hogy a csacsijától szerezzen. A fogadós megleste, és később, titokban kicserélte a csodacsacsit a saját, közönségesnek hitt szamarával. Az ifjú persze semmit sem vett észre, és továbbment. Amikor újból pénzre volt szüksége, úgy tett, ahogyan szokott, de csodálkozva látta, hogy a szamárból most aranypénz hullik! A fogadós szamara ugyanis még értékesebb volt, csak éppen a fogadós nem tudta a megfelelő varázsszót.
Június 28. - A beteg oroszlán és az óvatos róka (Aiszóposz)
Az oroszlán megöregedett. Saját erejéből nem tudta beszerezni a táplálékát: elhatározta, hogy csellel fog hozzájutni. Úgy tett, mintha beteg lenne, és visszahúzódott a barlangjába. Amikor alattvalói eljöttek meglátogatni, hirtelen kinyújtotta a mancsát, megragadta és felfalta a gyanútlan látogatót. A róka a bejárat előtt maradt.
- Gyere be! - hívta az oroszlán.
- Köszönöm, de inkább itt maradok - válaszolta a róka. - Túl soklábnyom vezet befelé, de kifelé egysem jön.
Június 29. - A repülő útiláda (Andersen)
Egy ifjúnak ritka kincse volt: egy régi utazóláda, amelybe elég volt belemászni, megnyomni a zárat, és a láda nyomban a levegőbe emelkedett.
Egy napon az ifjú egy keleti városban ért földet, ahol megtudta, hogy a király lányát magas toronyba zárták, mert egy jóslat szerint az a férfi, akivel megismerkedik, szenvedést hoz reá. Az ifjú kíváncsi lett, bemászott az útiládába, és felrepült a magas toronyba. Bebújt az egyik ablakon, s minthogy a királylány aludt, észre sem vette. Az ifjú első pillantásra beleszeretett, s csókjával felébresztette a lányt, aki nyomban viszonozta szerelmét.
A király és a királyné, mivel égi jövevénynek tartották az ifjút, boldogan egyeztek bele a fiatalok házasságába, és az esküvőt is hamarosan megtartották. Az ifjú repülőládájával tűzijátékot rendezett kedvese tiszteletére, majd nem a toronyba, hanem a földre szállt le, hogy megkérdezze az embereket, szép volt-e a tűzijáték. Amikor visszament a repülőládához, és be akart mászni, az nem volt sehol, mert elégett; a tűzijáték egyik szikrája beleesett, és meggyújtotta. Soha többé nem tudott visszajutni a toronyba, ahol a királylány azóta is hiába várja égi vőlegényét.
Június 30. - A törpék keresztanyja (Grimm)
Egy lány, aki szobalányként szolgált, egyik nap levelet talált a söprűjére tűzve. Nem tudott olvasni, ezért a gazdáihoz vitte a levelet, amelyben az állt, hogy meghívják a lányt, legyen az egyik most született kistörpe keresztanyja. A lány, más dolga nem lévén, elfogadta a meghívást. Eljött érte három törpe, és egy hegyi barlangba vitték, ahol minden iciri-piciri volt, de nagyon szép és értékes: elefántcsont bútorok, aranyszőnyegek, ezüstabroszok, gyémántpoharak.
Megtartották a keresztelőt, és a lány lett a keresztanya, ahogyan arra már előzőleg felkérték. Azután meghívták, legyen néhány napig a vendégük, és olyan jól tartották, hogy egy királynőt sem különbül. A lány három napig vendégeskedett a törpéknél, de amikor hazatért a szülővárosába, minden nagyon megváltozott, se a söprűje, se a gazdái nem voltak többé. Akkor a lány megértette, hogy amíg a törpéknél csupán egy nap múlik el, addig a földön száz év. Így ő háromszáz évig volt távol!
Visszahívta a törpéit, és végleg az ő országukba költözött. Mi egyebet is tehetett volna?