Szeptember 1. - A sasmadár három ajándéka (Orosz népmese)

 

Szeptember 4. - A vadász és a halász (Japán népmese)

A japán császár egyik fia vadászni szeretett, a másik meg halászni. Egy napon úgy gondolták, cserélnek, s így a nagyobbik - a vadász - halászni ment, a kisebbik, aki a halász volt, vadászni indult. Sajnos, a vadász ki­rályfi elvesztette a horgot, és az öccse annyira megharagudott, hogy visz-szaküldte a testvérét, kutassa át az egész partot, hátha megtalálja.
Kedveszegetten már éppen lemon­dott a horogról, amikor egy krokodil felajánlotta, elviszi őt a tenger kirá­lyához, mert az biztosan tud segíteni neki.
A tenger alatti palotában nagy tisz­telettel fogadták a fiút: kutatni kezdtek, és végül meg is találták a horgot.
Búcsúzáskor a király két csodás kö­vet ajándékozott a királyfinak, a feketétől a víz megemelkedik, s el­árasztja a földet, a fehértől viszont a víz visszahúzódik természetes medrébe.
A vadász királyfi, amikor visszatért a palotába, megtudta, hogy apjuk meghalt, és helyette az öccse fog­lalta el a trónt.
A bátyja visszatérése nagy csapás volt a trónbitorló számára, és pa­rancsot adott, öljék meg a vadász királyfit. Az elmenekült, de amikor látta, hogy utolérik, hirtelen meg­ragadta a fekete követ, s összeszo­rította a jobb kezével. A tenger ekkor kilépett medréből, magával ragadta a katonákat és magát a királyt is. A trónbitorló már majdnem meg­fulladt, segítségért kiáltozott, ha­nem akkor a vadász királyfi saját életét kockáztatva kimentette öccsét a habokból.
Ezután a bal kezével gyorsan meg­szorította a fehér követ, és a víz egy pillanat alatt visszahúzódott. A halászt mélyen meghatotta báty­ja nagylelkűsége, visszaadta neki a trónt, s attól kezdve hűségesen szolgálta bátyját, a királyt.

 

Szeptember 5. - A bolond halász (Grimm)

Vásárnap volt, és az ország minden részéből szekerek és állatok érkez­tek a városba. Voltak ott bámész­kodók és kereskedők, állattenyész­tők és parasztok, nemesek és cirku­szi bűvészek, sőt maga a király is eljött.
A karámban született egy kiscsikó, aki megijedt a felfordulástól, és alighogy négy lábra tudott állni, két, szekeret húzó ökör közé mene­kült.
A kiscsikó tulajdonosa vissza akar­ta szerezni az állatot, de az ökrök gazdája azt mondta:
-  A kiscsikó az enyém, mert Ő ma­ga választotta ezt a helyet.
Az ügyet a király elé vitték, aki úgy határozott, hogy a kiscsikónak ott kell maradnia, ahová került, mint­ha az ökrök lennének a szülei, mi­vel ő maga választotta őket. Másnap a király kikocsizott, és a kiscsikó gazdáját az út közepén ta­lálta. Halászhálóval a kezében, az emberek harsány nevetése közben éppen úgy tett, mintha halászna.
-    Hát te mit csinálsz? - kérdezte a király.
-    Felséges királyom, halászok! - válaszolta a kiscsikó gazdája. - Ha két ökörnek kiscsikója lehet, miért ne tudnék én a szárazon halászni?

Szeptember 8. - Az újhold és a régi hold (Afrikai népmese)

Mindnyájan tudjuk, hogy amikor a Hold előbújik, világítani kezd, és eloszlik a sötétség. Azután felkel a Nap, s elűzi a Hol­dat, úgy, hogy késével mindig lefa­rag belőle egy kicsit, míg végül csak a hátgerince marad meg. Akkor a Hold szomorúan hazatérj a házába, de néhány nap múlva j újhold lesz belőle, olyan, mintha l egy másik hasat növesztett volna, l Sétálni kezd az égen, míg egészen l kerek és fénylő nem lesz, hogy az-J után a Nap, amikor visszatér, megint elkergesse.

Szeptember 9. - Fivér és nővér (Grimm)

Élt egyszer két testvér, egy fiú és egy lány, akik boszorkány mostohájuk gonoszsága elől az erdőbe menekül­tek. Futottak, futottak, egyszer csak a fiú azt mondta:

-Nagyon szomjas vagyok, keres­sünk egy forrást!

Amikor azonban a fiú lehajolt, hogy igyon a vízből, nővére hangot hal­lott:

- Aki iszik a vizemből, nyomban őz­zé válik!

Ez a boszorkány hangja volt! A lány hiába próbálta visszatartani fivérét, az máris őzzé változott. A lányka sírt egy ideig, azután leoldotta derekáról az övét, póráz gyanánt az őz nyakára kötötte, s így mentek tovább. Az er­dőben talállak egy elhagyatott kuny­hót, és ott éltek, elrejtőzve minden veszélytől.

Egyszer azonban a király éppen arra járt, meglátta az őzet, s vadászaival üldözőbe vette. Az állat bemenekült a házba, mire a király utánament, s meglátta a lányt, amint a lihegő őzet simogatja. Olyan gyönyörű és kedves volt, hogy a király rögtön beleszere­tett, és feleségül kérte. A lány örömé­ben elsírta magát, könnyei ráhullot­tak az őzre, s az csodálatos módon visszaváltozott a testvérévé! A jóság győzött a gonoszság felett, és ők örök­re biztonságban érezhették magukat.

Szeptember 10. - A lovas katona és a szép varázslónő (Orosz népmese)

A fiatal és derék lovas katona kisza­badított egy szépséges királylányt a varázsló fogságából, és léleksza­kadva vágtatott vele, hogy megsza­baduljanak üldözőiktől. - Mindjárt utolérnek! - kiáltott fel hirtelen a lány.

Mivel értett kissé a varázsláshoz, magát vizeskorsóvá, a lovat kúttá, az ifjút pedig öregemberré változ­tatta. A katonák, mit sem sejtve, az öreghez fordultak útmutatásért, de az egészen más irányba küldte őket. Valamivel később a varázsló rájött, hogy becsapták, és új embereket küldött a szökevények felku­tatására. Ezúttal a királylány magát templommá, a lovat haranggá, az ifjút pappá varázsolta. A katonákat most is megtévesztet­ték, de a varázsló tovább követte őket. A lány, amikor meglátta ül­dözőjüket, ő maga kacsává, útitár­sa mákká, a ló meg egy csokoládé-folyóvá alakult, amelynek partjai marcipánból voltak. A varázsló nagy falánkságában en­ni és inni kezdett, míg végül ki­pukkadt. A két fiatal szerencsésen megmenekült. Visszanyerték ere­deti alakjukat, és megesküdtek, hogy soha többé nem hagyják el egymást.

Oldal: A sasmadár három ajándéka - A lovas katona és a szép varázslónő
Mesenaptár - © 2008 - 2024 - mesenaptar.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat