Mesenaptár

lapindulás 2010.05.25.


Július 28. - A fűszeres manója (Andersen)
Egyik este fiatal diák lépett be a fűszerüzletbe. Kenyeret és gyer­tyát kért, de nem volt elég a pénze, ezért csak a gyertyát vette meg. A fűszeres egy könyvből kitépett lapba csomagolta az árut. A diák elolvasta a papírlapra írt verset, és az annyira elbűvölte őt, hogy a könyv többi részét is kérte. A ke­reskedő csak pénzért akarta odaad­ni, a diák úgy döntött hát, hogy akkor a gyertyát sem kéri, csak a könyvet viszi el. Éhesen, de boldo­gan távozott. Az üzletben élt egy manó is, akit kíváncsivá tett a dolog, és követte a diákot, egészen a szegényes pad­lásszobájáig.
Itt azt látta, hogy az ajtórésen át erős fénysugár szűrődik ki. Hát ez meg hogy lehetséges ? A manó be­kukucskált a kulcslyukon, és mit látott? A verseskönyv árasztotta a fényt, s mint sűrű lombú fa, úgy terjesztette szét fényágait a diák fölött. A fa minden virága mosoly­gó leányarc volt, a fa minden gyü­mölcse csillag.
A manót annyira elbűvölte az, amit látott, hogy elhatározta, ezentúl inkább a diák szegényes padlásszo­bájában fog élni, s nem a fűszerüz­let nyalánkságai között.



 Július 29. - A fehér kígyó és a fekete kígyó (Arab népmese)

 Salamon király egy vadászaton észrevett két marakodó kígyót; a nagyobbik fehér volt, fényes, a má­sik meg fekete, kicsi és mérges. Amikor a fekete kígyó egy utolsó, halálos harapással meg akarta ölni ellenfelét, a király megragadott egy követ, és agyonvágta. A fehér kí­gyó eközben bemenekült a fák közé. Valamivel később a király előtt egy óriás alakja bontakozott ki a sem­miből. Salamon megrémült, de a hatalmas ember megnyugtatta: ő volt az a kígyó, akinek megmentet­te az életét. Ezután elmesélte, hogy a fekete kígyó az ő engedetlen alattvalója, aki megesküdött, hogy megmérgezi őt. Megkérte hát az egyik varázslót, hogy változtassa mindkettőjüket csúszómászóvá.
-    Szeretném kiegyenlíteni a tarto­zásomat - mondta végül -, mit kérsz inkább: kincseket vagy aján­dékot, amellyel gyógyíthatsz?
-    Temérdek sok aranyam van - vá­laszolta a király -, orvos pedig nem vagyok, hogy ilyen ajándékra lenne szükségem.
-    Hát akkor mit kívánsz?
-    Bölcsességet!
-    Rendben van, megkaphatod, így történt, hogy Salamon király lett a világ legbölcsebb embere.



 Július 30. - A három kismalac, a répa és az alma (Angol népmese)
A gonosz farkas mindenáron meg akarta kaparintani a három kisma­lacot, akik a téglaházban laktak. Ezúttal cselhez folyamodott. Ko­pogtatott az ajtón, és szívélyesen mosolyogva azt mondta:
-    Üdvözlöm     a     szomszédokat! Van-e kedvetek édes, piros répát ropogtatni egy répamezőn?
-    Igazán? Hol?
-    A Fehérek tanyájánál. Ha akarjá­tok, holnap elkísérlek benneteket.
-    Köszönjük, nagyon jó lesz. Gye­re értünk hat órára.
A farkas nagyon pontosan érke­zett, de a kismalacok már elmentek nélküle, és répával megrakodva tértek haza. A farkas ekkor új ötlet­tel hozakodott elő:
-    A Feketéék tanyájánál felfedez­tem egy almafát, amelyen zamatos alma terem. Akarjátok, hogy meg­mutassam?
-    Köszönjük, hát persze!  Gyere értünk hatra, mint a múltkor.
A farkas ezúttal nem hagyta magát becsapni: már ötkor odament az almafához, és ahogyan gondolta, a kismalacok már fent voltak a fán.
-  Igazad volt - fogadták a farkast -, tényleg nagyon finom az alma. Ne­sze, kóstold meg te is!
S addig dobálták a farkast az almá­val, míg el nem kergették.
Július 31. - A régi juhok és az új kecskék (Aiszóposz)

 A pásztor kihajtotta juhait a legelő­re, és amikor vissza akarta vinni őket az akolba, észrevette, hogy vadkecskék keveredtek az állatai közé. Nagyon elégedett volt, hogy a nyáj így magától megszaporo­dott, és a vadkecskéket is bezárta a kerítés mögé.
Másnap esett, ezért a pásztor úgy döntött, nem mozdul ki nyájával. Saját juhainak csupán egy marok­nyi takarmányt vetett, a kecskék­nek viszont bőséges adagot halmo­zott fel, mert azt gondolta, ha jól tartják őket, akkor majd nem lesz kedvük elmenni. Ám alighogy ki­nyitotta a kaput, a kecskék elszök­tek, és többé már nem lehetett őket elfogni.
-    Hálátlanok! - futott utánuk a pásztor, de hiába. - Pedig hogy kényeztettelek benneteket!
-    Éppen ezért megyünk el - vála­szolta az egyik kecske. - Ha a saját juhaidnál többre becsülsz minket, akik csak most érkeztünk, ki tudja, hogyan bánnál velünk, ha új álla­ tok jönnének!
Ezért ne örüljünk túlságosan, ha valaki előnyben részesít a régi ba­rátaival szemben! Hiszen holnap mi is régi barátok leszünk, és akkor minket is könnyedén fog otthagyni!



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 59
Tegnapi: 62
Heti: 189
Havi: 881
Össz.: 160 168

Látogatottság növelés
Oldal: A fűszeres manója - A régi juhok és az új kecskék
Mesenaptár - © 2008 - 2024 - mesenaptar.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »