Egyik este fiatal diák lépett be a fűszerüzletbe. Kenyeret és gyertyát kért, de nem volt elég a pénze, ezért csak a gyertyát vette meg. A fűszeres egy könyvből kitépett lapba csomagolta az árut. A diák elolvasta a papírlapra írt verset, és az annyira elbűvölte őt, hogy a könyv többi részét is kérte. A kereskedő csak pénzért akarta odaadni, a diák úgy döntött hát, hogy akkor a gyertyát sem kéri, csak a könyvet viszi el. Éhesen, de boldogan távozott. Az üzletben élt egy manó is, akit kíváncsivá tett a dolog, és követte a diákot, egészen a szegényes padlásszobájáig. Itt azt látta, hogy az ajtórésen át erős fénysugár szűrődik ki. Hát ez meg hogy lehetséges ? A manó bekukucskált a kulcslyukon, és mit látott? A verseskönyv árasztotta a fényt, s mint sűrű lombú fa, úgy terjesztette szét fényágait a diák fölött. A fa minden virága mosolygó leányarc volt, a fa minden gyümölcse csillag. A manót annyira elbűvölte az, amit látott, hogy elhatározta, ezentúl inkább a diák szegényes padlásszobájában fog élni, s nem a fűszerüzlet nyalánkságai között.
Július 29. - A fehér kígyó és a fekete kígyó (Arab népmese)
Salamon király egy vadászaton észrevett két marakodó kígyót; a nagyobbik fehér volt, fényes, a másik meg fekete, kicsi és mérges. Amikor a fekete kígyó egy utolsó, halálos harapással meg akarta ölni ellenfelét, a király megragadott egy követ, és agyonvágta. A fehér kígyó eközben bemenekült a fák közé. Valamivel később a király előtt egy óriás alakja bontakozott ki a semmiből. Salamon megrémült, de a hatalmas ember megnyugtatta: ő volt az a kígyó, akinek megmentette az életét. Ezután elmesélte, hogy a fekete kígyó az ő engedetlen alattvalója, aki megesküdött, hogy megmérgezi őt. Megkérte hát az egyik varázslót, hogy változtassa mindkettőjüket csúszómászóvá. -Szeretném kiegyenlíteni a tartozásomat - mondta végül -, mit kérsz inkább: kincseket vagy ajándékot, amellyel gyógyíthatsz? -Temérdek sok aranyam van - válaszolta a király -, orvos pedig nem vagyok, hogy ilyen ajándékra lenne szükségem. -Hát akkor mit kívánsz? -Bölcsességet! -Rendben van, megkaphatod, így történt, hogy Salamon király lett a világ legbölcsebb embere.
Július 30. - A három kismalac, a répa és az alma (Angol népmese)
A gonosz farkas mindenáron meg akarta kaparintani a három kismalacot, akik a téglaházban laktak. Ezúttal cselhez folyamodott. Kopogtatott az ajtón, és szívélyesen mosolyogva azt mondta: -Üdvözlömaszomszédokat! Van-e kedvetek édes, piros répát ropogtatni egy répamezőn? -Igazán? Hol? -A Fehérek tanyájánál. Ha akarjátok, holnap elkísérlek benneteket. -Köszönjük, nagyon jó lesz. Gyere értünk hat órára. A farkas nagyon pontosan érkezett, de a kismalacok már elmentek nélküle, és répával megrakodva tértek haza. A farkas ekkor új ötlettel hozakodott elő: -A Feketéék tanyájánál felfedeztem egy almafát, amelyen zamatos alma terem. Akarjátok, hogy megmutassam? -Köszönjük, hát persze!Gyere értünk hatra, mint a múltkor. A farkas ezúttal nem hagyta magát becsapni: már ötkor odament az almafához, és ahogyan gondolta, a kismalacok már fent voltak a fán. -Igazad volt - fogadták a farkast -, tényleg nagyon finom az alma. Nesze, kóstold meg te is! S addig dobálták a farkast az almával, míg el nem kergették.
Július 31. - A régi juhok és az új kecskék (Aiszóposz)
A pásztor kihajtotta juhait a legelőre, és amikor vissza akarta vinni őket az akolba, észrevette, hogy vadkecskék keveredtek az állatai közé. Nagyon elégedett volt, hogy a nyáj így magától megszaporodott, és a vadkecskéket is bezárta a kerítés mögé. Másnap esett, ezért a pásztor úgy döntött, nem mozdul ki nyájával. Saját juhainak csupán egy maroknyi takarmányt vetett, a kecskéknek viszont bőséges adagot halmozott fel, mert azt gondolta, ha jól tartják őket, akkor majd nem lesz kedvük elmenni. Ám alighogy kinyitotta a kaput, a kecskék elszöktek, és többé már nem lehetett őket elfogni. -Hálátlanok! - futott utánuk a pásztor, de hiába. - Pedig hogy kényeztettelek benneteket! -Éppen ezért megyünk el - válaszolta az egyik kecske. - Ha a saját juhaidnál többre becsülsz minket, akik csak most érkeztünk, ki tudja, hogyan bánnál velünk, ha új álla tok jönnének! Ezért ne örüljünk túlságosan, ha valaki előnyben részesít a régi barátaival szemben! Hiszen holnap mi is régi barátok leszünk, és akkor minket is könnyedén fog otthagyni!