Mesenaptár
lapindulás 2010.05.25.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Árilis 1. - Áprilisi tréfa (Orosz népmese)
Az erdész talált egy kincsesládát, teli arannyal. Tudta, hogy a felesége igen fecsegő asszony, és hogy a faluban ki ne tudódjék a kincs eredete, furfangos tervet eszelt ki. Otthagyta a ladikot, még néhány dolgot elrendezett, aztán elment az asszonyért, és együtt tértek vissza az erdőbe.
- Nicsak! - kiáltott fel, amikor a fa alá értek. - Egy pisztráng nőtt a faágon!
Fogta a halat, amit természetesen ő maga tett oda. Elmentek a patakhoz is, ahol az erdész halászni szokott, kihúzta a hálót, és egy nyulat talált
benne, ezt is ő rakta bele. Utána elmentek a ládáért, de az erdész úgy tett, mintha azt is csak most vette volna észre.
Az asszony, annak ellenére, hogy a férje a lelkére kötötte, ne fecsegje ki szerencséjüket senkinek, eldicsekedett vele a barátnőinek. A férj pedig értetlenül kérdezte a többiek előtt:
- Miféle kincsről beszélsz?
- Nem emlékszel? - erősködött a feleség. - Akkor találtuk, amikor a pisztrángot a faágon és a nyulat a halászhálóban!
Érthető, hogy ez után a sületlenség után a barátnők úgy gondolták, az asszony bolond, így hát a kincsről szóló történetét sem hitték el.
Árilis 2. - A kiskakas és a nyest (Norvég népmese)
Míg a kiskakas ércesen kukorékolt, a nyest nesztelenül a háta mögé lopakodott.
- Milyen szépen énekelsz - dicsérte -, de én ismerek egy másik kakast, aki fél lábon állva is tud!
- Ugyan ki ne tudna? - és a hiú kiskakas rögtön be is mutatta.
- Az a másik még a szemét is behunyja közben!
- Azt én is tudom!
Be is hunyta a szemét, és úgy kukorékolt. Ekkor a nyest ráugrott, és elhurcolta az erdőbe, hogy ott
kényelmesen felfalja. A kiskakas azonban ráripakodott:
- Téged nem tanítottak arra, hogy evés előtt imádkozni kell ?!
És a nyest, hogy keresztet vethessen, elengedte áldozatát, a kiskakas meg fürgén fölszállott egy fára. A másik erre fogott egy elszáradt levelet, mintha olvasna. -Ez a király levele - dünnyögte a kiskakas felé fordulva -, csak itt egy szót nem értek. Segíts, kérlek, hisz te olyan művelt vagy!
- Szívesen, de talán majd máskor, mert úgy látom, jönnek a vadászok. A nyest hanyatt-homlok menekült, a ravasz kiskakas pedig visszatér hetett a baromfiudvarba.
Árilis 3. - A törpék csínytevése (Grimm)
Egy asszonynak született egy szép gyereke, de a törpék ellopták, s bölcsőbe egy kis törpét tettek a helyébe. Az anya követelte, adják vissza kisfiát, de a törpék csak nevettek Az asszony már eszét vesztette: dalmában, és így történt, hogy egyszer véletlenül lábos nélkül tet-j te fel a tűzre a tojást főni. A törpéknek ez annyira megtetszett, hogy nagy kacagásban törte ki. Éppen erre vártak, és elismerés képpen visszatették a csecsemőt bölcsőjébe.
Árilis 4. - A papucs (Luigi Capuana)
Cipőárus érkezett szamarával a faluba. A szekere tömve volt áruval, amin minél előbb túl akart adni. így hát egész nap hangos szóval kínálta a portékáját. A helybelieket nagyon zavarta a hangoskodása, ezért úgy döntöttek, megveszik az összes áruját, hogy nyugtuk legyen. Megállapodtak az árban is, de csodák csodája: a cipők és a fapapucsok csak nem akartak elfogyni, sőt egyre több lett belőlük a szekéren. Ez már boszorkányság! Ki is tört a veszekedés.
Éppen akkor ért oda a király hintója. A falusiak megkérték, tegyen igazságot, de az árus egy aranypapucsot ajándékozott a király fiának, így a király rögtön neki adott igazat. Ezután a titokzatos ember eltűnt. A királyi udvarban hamarosan észrevették, hogy a cipőárus nem közönséges papucsot ajándékozott a fiúnak. Nemcsak hogy nem lehetett levenni, de a kis királyfi lábával együtt növekedett. Mivel semmi más rosszat nem tett, ebbe a furcsaságba is beletörődtek. Teltek-múltak az évek, és a király úgy gondolta, ideje lenne megházasítani a fiát. Ám alighogy nyélbe ütötték a dolgot, a papucs szorítani kezdte a királyfi lábát, és mindaddig szorította, míg vissza nem vonták a kiszemelt arával kötött jegyességet.
Akkor a király egy varázslóhoz fordult tanácsért, és kiderült: a fiú csak azt a lányt veheti feleségül, aki le tudja húzni a lábáról a papucsot. Először hercegkisasszonyok, majd grófkisasz-szonyok próbálkoztak, végül egy rongyos, piszkos kis szolgálóra került a sor. A lány a királyfi elé térdelt, megcsókolta a papucsot, és könnyedén lehúzta a lábáról.
A király mégsem hagyhatta, hogy a fia egy szolgálólányt vegyen feleségül ! Ám ekkor meghallották a közeledő cipőárus hangos kiabálását, és a lány gyönyörűséges hercegkisasz-szonnyá változott. Az ő apja volt a titokzatos cipőárus, aki varázsolni is tudott!
Árilis 5. - A fehér macska és a manók (Norvég népmese)
Egy ember az Északi-sarkon járt, elfogott egy jegesmedvét. A cárnak vitte ajándékba. Hazafelé az erdőben lepte meg az éjszaka, és az erdésznél keresett menedéket.
- Rendben van, de jól össze kell húzódzkodnod, mert sokan leszünk - válaszolta az erdész. - Április 5-e az erdő kis manóinak, a trolloknak az ünnepe, és sajnos az én házamban dáridóznak. így hát az ember elhelyezkedett a kamrában, a medve meg bebújt a kályha alá, és elaludtak.
Este megérkeztek a trollok. Nagyon sokan voltak, és mindenféle formájúak, izegtek-mozogtak, lármáztak, akár a gyerekek. Egyikük meglátta a medve fehér bundáját, azt hitte, egy fehér macska. Addig piszkálta, mígnem a medve nagy dühösen előbújt, és a trollok ijedtükben fejvesztetten elmenekültek. A következő évben, mielőtt újra elmentek volna az erdészhez, megkérdezték, ott van-e a nagy macska.
Hát persze! - lódította az erdész.
Meg hát időközben született hét fia, akik még hatalmasabbak és kegyetlenebbek nála.
Felesleges mondanom, hogy a trollok soha többé nem mutatkoztak.
Árilis 6. - A fülemüle és a bagoly (Aiszóposz)
Az ablakban egy kalitka volt, s benne egy fülemüle, aki csak éjszaka énekelt.
Egy bagoly odaszállt hozzá, és megkérdezte, mi ennek az oka.
- Amikor elfogtak - magyarázta a fülemüle -, nappal volt, és énekeltem.
De most már óvatosabb vagyok.
- Attól félsz, hogy megint elfognak? - kérdezte csodálkozva a bölcs bagoly. - Jobban tetted volna, ha korábban vagy elővigyázatos, amikor még szabad voltál. Most már úgyse mész semmire az óvatosságoddal!
Árilis 7. - A hűséges barátok (Orosz népmese)
Volt egyszer egy fiatal apród, aki olyan jóltartotta a lovát, hogy a róka is megirigyelte: szeretett volna az apród szolgálatába állni, hogy neki is ilyen jó dolga legyen. Megkérdezte az apródot, felfogadná-e. Az apród felfogadta, és őt is jóltartotta. Később aztán jött a medve, a farkas, végül már az erdő összes állata az apród szolgálatába állt.
Egy napon az állatok arra gondoltak, feleséget keresnek a gazdájuknak, és kiszemelték a király lányát. Úgy intézték, hogy amikor a királykisasszony találkozik az apróddal, első pillantásra beleszeressen. Igen ám, de a király nem helyeselte a lánya választását, és a toronyba záratta a királykisasszonyt.
Az apród szolgái kieszelték, hogyan szabadíthatnák ki: a macska kicsalogatta a teraszra, és onnan a sas villámgyorsan elrabolta. A király erre hadat üzent az erdő lakóinak, de azok összehívták a többi állatot, és olyan hatalmas hadsereg gyűlt össze, hogy a király jobbnak látta, ha megadja magát.
Megbocsátott az apródnak, és nekiadta a lánya kezét. Azóta is boldogan élnek a rókával, a medvével, a farkassal és a többi barátjukkal együtt.
Árilis 8. - Hogyan lett a nyúl fehér? (Indián legenda)
Sólyomszem, a rézbőrű indián kiváló vadász volt. Nyáron azonban a nagy hőség miatt az összes állat elvándorolt vizet keresni, és így nem talált vadat, hogy a törzsét jóllakassa.
Egy napon beszállt a kenujába, és elhatározta, hogy egészen a Nagy Északig követi az állatokat. Evezett, evezett, végül olyan mesz-szire jutott, hogy a hóvihar birodalmába ért.
Az indián örült, mert a havon könnyebben meglátni az állatok nyomát. És valóban, egy szarvas patájának a nyomára lelt. Elkezdte! követni, de a szikrázó hó úgy elva- J kitolta, hogy semmit sem látott, ésj hamarosan eltévedt.
Szerencsére találkozott egy barnái nyúllal, aki nagylelkűen felajánlótta a segítségét. Sólyomszem nagyon megörült neki, mert a havon jól kivehető volt a nyúl sötétlő foltja, így az visszavezette őt a kenujához.
Sólyomszem megmenekült.
Megsimogatta a nyuszit, és hálájal jeléül fehérré varázsolta, hogy aj havon senki ne vegye észre, és rejtve maradhasson a vadászó embert és állat szeme elől.
Árilis 9. - Hanako kalapja (Japán népmese)
Hanakónak, a szamuráj lányának egy nevetséges, csúcsos kalapot kellett viselnie, ami eltakarta az egész arcát. Az apja tette a fejére, mielőtt meghalt. Azóta sem tudta senki levenni a lány fejéről a fura fejfedőt.
Csúfolták is Hanakót a kalapja miatt, végül a lány megunta az örökös gúnyolódást, és világgá ment. Hosszú gyaloglás után egy másik városba ért. Hogy megéljen, beállt a herceg szolgálatába.
Most meg társai, a szolgák nevették ki, és rosszul bántak vele.
Egy nap a herceg fia könnyek között találta a lányt. Meghallgatta a történetét, és annyira megesett a szíve Hanakón, hogy engedélyt kért apjától, hadd vehesse feleségül. De hogyan házasodhatna egy nemes egy szolgálóval? Szó szót követett, a vége az lett, hogy Hanakót elűzték a palotából.
Éppen a trónteremből lépett ki, amikor a nagy kalap magától leesett a fejéről, és felfedte a lány kivételes szépségét. Az ékszerek pedig, amelyek oly sokáig rejtőztek ebben a különös kincsesládában, szanaszét gurultak a padlón! Egy miniszter megismerte a szamuráj lányát, és Hanako most már feleségül mehetett a herceghez.
Árilis 10. - A méhek és a dongók a bíróságon (Phaedrus)
A méhek és a dongók vitatkoztak, mindegyik azt állította, hogy övé a lépes méz.
Mivel nem tudtak megegyezni, a bíróságon kötöttek ki. A bíró, egy darázs, sehogyan sem tudta kideríteni az igazságot
Voltak tanúk, akik azt állították: látták, hogy a lépből sárga-fekete állatok repülnek ki, de ez nem bizonyított semmit, mert a méhek is és a dongók is sárga-feketék.
A darázs akkor tovább folytatta a nyomozást, ám a pernek se vége, se hossza nem volt. Végül a méhkirálynő nagyon megelégelte a dolgot.
- Csak vitatkozunk - mondta népének -, csak az időnket és a pénzünket fecséreljük, közben nem dolgozunk, és a mézünk tönkremegy a lépben. Azt javaslom nektek: építsünk új lépet mi is meg a dongók is. Aki szebbet épít, és aki hamarabb lesz kész, annak van igaza!
Természetesen a dongók nem fogadták el a javaslatot, mert nem tudnak lépet csinálni, ebből aztán a bíró megtudta, hogy a méz csakis a méheké lehet.
Szerencsére most is a jóakarat győzedelmeskedett!
Árilis 11. - János, az óriás, favágó lesz (Grimm)
János, az óriás, elszegődött favágónak. Azonban már az első napon sem igyekezett túlságosan.
Reggel, amikor a társai felébresztették, hogy az erdőbe induljanak, fel sem kelt. Mikor aztán végre rászánta magát, először is főzött egy csicseriborsó-levest, és az egész lábassal felfalta. Persze, hiszen a borsó volt rendkívüli erejének a titka! Azután elment az erdőbe, és gyökerestül kitépte a két leghatalmasabb fát, mintha csak szálkák lettek volna, majd feldobta őket a szekérre.
Visszafelé egy mély völgytorokban fatörzsek torlaszolták el útját. János gyorsan döntött: felemelte jó magasra a feje fölé a szekeret a rakománnyal és a lovakkal együtt, és csak a völgytorok másik oldalán tette le.
Otthon a gazda igencsak elégedett volt, amikor meglátta, hogy előbb tért vissza, mint a többiek, és két óriási fát hozott. De János nem vesztegette az idejét fecsegésre, inkább lefeküdt aludni.
Amikor a társai hazatértek, a gazdához mentek panaszra.
- János még mindig alszik - mondták.
- Igaz, de miközben aludt, két ilyen fát is kivágott - mondta a gazda, és a két hatalmas fatörzsre mutatott.
Árilis 12. - A pásztorlány és a kéményseprő (Andersen)
A pásztorlánynak virágmintás, abroncsos szoknyája és nagy szalmakalapja volt. A tükör előtti asztalkára tették egy kéményseprő mellé.
Mivel mindketten porcelánból voltak, egyaránt bájosak és törékenyek, nagyszerűen illettek egymáshoz, és úgy is tervezték, hogy majd egyszer összeházasodnak.
Csakhogy az öreg Pierrot bohóc himbálódzó, mindig bólogató fejével azt állította magáról, hogy ő a lány nagyapja, s már odaígérte unokája kezét a falra akasztott kínai sárkánymaskarának.
Amikor ezt a pásztorlányka megtudta, porcelánszíve majd meghasadt a fájdalomtól.
A szegény kéményseprő megígérte szíve választottjának, világgá megy vele, hogy megmentse a félelmetes sárkánytól.
Nekivágtak hát a nagyvilágnak. A kályha csövén keresztül (minthogy a kéményseprő csak ezt az utat ismerte) kijutottak a tetőre. Fejük felett a csillagok ragyogtak, alattuk a város fényei szikráztak.
A kis pásztorlány sohasem hitte volna, hogy ilyen nagy és félelmetes a világ! Megijedt, és vissza akart fordulni. A türelmes kéményseprő, mivel iga-
zán szerette a lányt, és ő is jócskán megijedt, szívesen beleegyezett, és a két porcelánszobrocska a viszontagságok után visszatért eredeti helyére, az asztalra. Közben az öreg Pierrot üldözőbe vette a jegyeseket, de siettében lebukott j az ablakpárkányról, és eltörött a feje. j A gazdái összeragasztották, és egy fémkampóval is megerősítették. Ám többé nem tudott bólogatni, mert a nyaka merev volt. A sárkánynak sem válaszolt, amikor az unokája kezét kérte tőle. így a tervezett házasság | füstbe ment. A kis pásztorlány végre hozzámehe-1 tett a kéményseprőhöz, és boldogan | éltek, míg el nem törtek.
Április 14. - Hogyan szerezték meg az emberek a tüzet? (Indián legenda)
Az erdész talált egy kincsesládát, teli arannyal. Tudta, hogy a felesége igen fecsegő asszony, és hogy a faluban ki ne tudódjék a kincs eredete, furfangos tervet eszelt ki. Otthagyta a ladikot, még néhány dolgot elrendezett, aztán elment az asszonyért, és együtt tértek vissza az erdőbe.
- Nicsak! - kiáltott fel, amikor a fa alá értek. - Egy pisztráng nőtt a faágon!
Fogta a halat, amit természetesen ő maga tett oda. Elmentek a patakhoz is, ahol az erdész halászni szokott, kihúzta a hálót, és egy nyulat talált
benne, ezt is ő rakta bele. Utána elmentek a ládáért, de az erdész úgy tett, mintha azt is csak most vette volna észre.
Az asszony, annak ellenére, hogy a férje a lelkére kötötte, ne fecsegje ki szerencséjüket senkinek, eldicsekedett vele a barátnőinek. A férj pedig értetlenül kérdezte a többiek előtt:
- Miféle kincsről beszélsz?
- Nem emlékszel? - erősködött a feleség. - Akkor találtuk, amikor a pisztrángot a faágon és a nyulat a halászhálóban!
Érthető, hogy ez után a sületlenség után a barátnők úgy gondolták, az asszony bolond, így hát a kincsről szóló történetét sem hitték el.
Árilis 2. - A kiskakas és a nyest (Norvég népmese)
Míg a kiskakas ércesen kukorékolt, a nyest nesztelenül a háta mögé lopakodott.
- Milyen szépen énekelsz - dicsérte -, de én ismerek egy másik kakast, aki fél lábon állva is tud!
- Ugyan ki ne tudna? - és a hiú kiskakas rögtön be is mutatta.
- Az a másik még a szemét is behunyja közben!
- Azt én is tudom!
Be is hunyta a szemét, és úgy kukorékolt. Ekkor a nyest ráugrott, és elhurcolta az erdőbe, hogy ott
kényelmesen felfalja. A kiskakas azonban ráripakodott:
- Téged nem tanítottak arra, hogy evés előtt imádkozni kell ?!
És a nyest, hogy keresztet vethessen, elengedte áldozatát, a kiskakas meg fürgén fölszállott egy fára. A másik erre fogott egy elszáradt levelet, mintha olvasna. -Ez a király levele - dünnyögte a kiskakas felé fordulva -, csak itt egy szót nem értek. Segíts, kérlek, hisz te olyan művelt vagy!
- Szívesen, de talán majd máskor, mert úgy látom, jönnek a vadászok. A nyest hanyatt-homlok menekült, a ravasz kiskakas pedig visszatér hetett a baromfiudvarba.
Árilis 3. - A törpék csínytevése (Grimm)
Egy asszonynak született egy szép gyereke, de a törpék ellopták, s bölcsőbe egy kis törpét tettek a helyébe. Az anya követelte, adják vissza kisfiát, de a törpék csak nevettek Az asszony már eszét vesztette: dalmában, és így történt, hogy egyszer véletlenül lábos nélkül tet-j te fel a tűzre a tojást főni. A törpéknek ez annyira megtetszett, hogy nagy kacagásban törte ki. Éppen erre vártak, és elismerés képpen visszatették a csecsemőt bölcsőjébe.
Árilis 4. - A papucs (Luigi Capuana)
Cipőárus érkezett szamarával a faluba. A szekere tömve volt áruval, amin minél előbb túl akart adni. így hát egész nap hangos szóval kínálta a portékáját. A helybelieket nagyon zavarta a hangoskodása, ezért úgy döntöttek, megveszik az összes áruját, hogy nyugtuk legyen. Megállapodtak az árban is, de csodák csodája: a cipők és a fapapucsok csak nem akartak elfogyni, sőt egyre több lett belőlük a szekéren. Ez már boszorkányság! Ki is tört a veszekedés.
Éppen akkor ért oda a király hintója. A falusiak megkérték, tegyen igazságot, de az árus egy aranypapucsot ajándékozott a király fiának, így a király rögtön neki adott igazat. Ezután a titokzatos ember eltűnt. A királyi udvarban hamarosan észrevették, hogy a cipőárus nem közönséges papucsot ajándékozott a fiúnak. Nemcsak hogy nem lehetett levenni, de a kis királyfi lábával együtt növekedett. Mivel semmi más rosszat nem tett, ebbe a furcsaságba is beletörődtek. Teltek-múltak az évek, és a király úgy gondolta, ideje lenne megházasítani a fiát. Ám alighogy nyélbe ütötték a dolgot, a papucs szorítani kezdte a királyfi lábát, és mindaddig szorította, míg vissza nem vonták a kiszemelt arával kötött jegyességet.
Akkor a király egy varázslóhoz fordult tanácsért, és kiderült: a fiú csak azt a lányt veheti feleségül, aki le tudja húzni a lábáról a papucsot. Először hercegkisasszonyok, majd grófkisasz-szonyok próbálkoztak, végül egy rongyos, piszkos kis szolgálóra került a sor. A lány a királyfi elé térdelt, megcsókolta a papucsot, és könnyedén lehúzta a lábáról.
A király mégsem hagyhatta, hogy a fia egy szolgálólányt vegyen feleségül ! Ám ekkor meghallották a közeledő cipőárus hangos kiabálását, és a lány gyönyörűséges hercegkisasz-szonnyá változott. Az ő apja volt a titokzatos cipőárus, aki varázsolni is tudott!
Árilis 5. - A fehér macska és a manók (Norvég népmese)
Egy ember az Északi-sarkon járt, elfogott egy jegesmedvét. A cárnak vitte ajándékba. Hazafelé az erdőben lepte meg az éjszaka, és az erdésznél keresett menedéket.
- Rendben van, de jól össze kell húzódzkodnod, mert sokan leszünk - válaszolta az erdész. - Április 5-e az erdő kis manóinak, a trolloknak az ünnepe, és sajnos az én házamban dáridóznak. így hát az ember elhelyezkedett a kamrában, a medve meg bebújt a kályha alá, és elaludtak.
Este megérkeztek a trollok. Nagyon sokan voltak, és mindenféle formájúak, izegtek-mozogtak, lármáztak, akár a gyerekek. Egyikük meglátta a medve fehér bundáját, azt hitte, egy fehér macska. Addig piszkálta, mígnem a medve nagy dühösen előbújt, és a trollok ijedtükben fejvesztetten elmenekültek. A következő évben, mielőtt újra elmentek volna az erdészhez, megkérdezték, ott van-e a nagy macska.
Hát persze! - lódította az erdész.
Meg hát időközben született hét fia, akik még hatalmasabbak és kegyetlenebbek nála.
Felesleges mondanom, hogy a trollok soha többé nem mutatkoztak.
Árilis 6. - A fülemüle és a bagoly (Aiszóposz)
Az ablakban egy kalitka volt, s benne egy fülemüle, aki csak éjszaka énekelt.
Egy bagoly odaszállt hozzá, és megkérdezte, mi ennek az oka.
- Amikor elfogtak - magyarázta a fülemüle -, nappal volt, és énekeltem.
De most már óvatosabb vagyok.
- Attól félsz, hogy megint elfognak? - kérdezte csodálkozva a bölcs bagoly. - Jobban tetted volna, ha korábban vagy elővigyázatos, amikor még szabad voltál. Most már úgyse mész semmire az óvatosságoddal!
Árilis 7. - A hűséges barátok (Orosz népmese)
Volt egyszer egy fiatal apród, aki olyan jóltartotta a lovát, hogy a róka is megirigyelte: szeretett volna az apród szolgálatába állni, hogy neki is ilyen jó dolga legyen. Megkérdezte az apródot, felfogadná-e. Az apród felfogadta, és őt is jóltartotta. Később aztán jött a medve, a farkas, végül már az erdő összes állata az apród szolgálatába állt.
Egy napon az állatok arra gondoltak, feleséget keresnek a gazdájuknak, és kiszemelték a király lányát. Úgy intézték, hogy amikor a királykisasszony találkozik az apróddal, első pillantásra beleszeressen. Igen ám, de a király nem helyeselte a lánya választását, és a toronyba záratta a királykisasszonyt.
Az apród szolgái kieszelték, hogyan szabadíthatnák ki: a macska kicsalogatta a teraszra, és onnan a sas villámgyorsan elrabolta. A király erre hadat üzent az erdő lakóinak, de azok összehívták a többi állatot, és olyan hatalmas hadsereg gyűlt össze, hogy a király jobbnak látta, ha megadja magát.
Megbocsátott az apródnak, és nekiadta a lánya kezét. Azóta is boldogan élnek a rókával, a medvével, a farkassal és a többi barátjukkal együtt.
Árilis 8. - Hogyan lett a nyúl fehér? (Indián legenda)
Sólyomszem, a rézbőrű indián kiváló vadász volt. Nyáron azonban a nagy hőség miatt az összes állat elvándorolt vizet keresni, és így nem talált vadat, hogy a törzsét jóllakassa.
Egy napon beszállt a kenujába, és elhatározta, hogy egészen a Nagy Északig követi az állatokat. Evezett, evezett, végül olyan mesz-szire jutott, hogy a hóvihar birodalmába ért.
Az indián örült, mert a havon könnyebben meglátni az állatok nyomát. És valóban, egy szarvas patájának a nyomára lelt. Elkezdte! követni, de a szikrázó hó úgy elva- J kitolta, hogy semmit sem látott, ésj hamarosan eltévedt.
Szerencsére találkozott egy barnái nyúllal, aki nagylelkűen felajánlótta a segítségét. Sólyomszem nagyon megörült neki, mert a havon jól kivehető volt a nyúl sötétlő foltja, így az visszavezette őt a kenujához.
Sólyomszem megmenekült.
Megsimogatta a nyuszit, és hálájal jeléül fehérré varázsolta, hogy aj havon senki ne vegye észre, és rejtve maradhasson a vadászó embert és állat szeme elől.
Árilis 9. - Hanako kalapja (Japán népmese)
Hanakónak, a szamuráj lányának egy nevetséges, csúcsos kalapot kellett viselnie, ami eltakarta az egész arcát. Az apja tette a fejére, mielőtt meghalt. Azóta sem tudta senki levenni a lány fejéről a fura fejfedőt.
Csúfolták is Hanakót a kalapja miatt, végül a lány megunta az örökös gúnyolódást, és világgá ment. Hosszú gyaloglás után egy másik városba ért. Hogy megéljen, beállt a herceg szolgálatába.
Most meg társai, a szolgák nevették ki, és rosszul bántak vele.
Egy nap a herceg fia könnyek között találta a lányt. Meghallgatta a történetét, és annyira megesett a szíve Hanakón, hogy engedélyt kért apjától, hadd vehesse feleségül. De hogyan házasodhatna egy nemes egy szolgálóval? Szó szót követett, a vége az lett, hogy Hanakót elűzték a palotából.
Éppen a trónteremből lépett ki, amikor a nagy kalap magától leesett a fejéről, és felfedte a lány kivételes szépségét. Az ékszerek pedig, amelyek oly sokáig rejtőztek ebben a különös kincsesládában, szanaszét gurultak a padlón! Egy miniszter megismerte a szamuráj lányát, és Hanako most már feleségül mehetett a herceghez.
Árilis 10. - A méhek és a dongók a bíróságon (Phaedrus)
A méhek és a dongók vitatkoztak, mindegyik azt állította, hogy övé a lépes méz.
Mivel nem tudtak megegyezni, a bíróságon kötöttek ki. A bíró, egy darázs, sehogyan sem tudta kideríteni az igazságot
Voltak tanúk, akik azt állították: látták, hogy a lépből sárga-fekete állatok repülnek ki, de ez nem bizonyított semmit, mert a méhek is és a dongók is sárga-feketék.
A darázs akkor tovább folytatta a nyomozást, ám a pernek se vége, se hossza nem volt. Végül a méhkirálynő nagyon megelégelte a dolgot.
- Csak vitatkozunk - mondta népének -, csak az időnket és a pénzünket fecséreljük, közben nem dolgozunk, és a mézünk tönkremegy a lépben. Azt javaslom nektek: építsünk új lépet mi is meg a dongók is. Aki szebbet épít, és aki hamarabb lesz kész, annak van igaza!
Természetesen a dongók nem fogadták el a javaslatot, mert nem tudnak lépet csinálni, ebből aztán a bíró megtudta, hogy a méz csakis a méheké lehet.
Szerencsére most is a jóakarat győzedelmeskedett!
Árilis 11. - János, az óriás, favágó lesz (Grimm)
János, az óriás, elszegődött favágónak. Azonban már az első napon sem igyekezett túlságosan.
Reggel, amikor a társai felébresztették, hogy az erdőbe induljanak, fel sem kelt. Mikor aztán végre rászánta magát, először is főzött egy csicseriborsó-levest, és az egész lábassal felfalta. Persze, hiszen a borsó volt rendkívüli erejének a titka! Azután elment az erdőbe, és gyökerestül kitépte a két leghatalmasabb fát, mintha csak szálkák lettek volna, majd feldobta őket a szekérre.
Visszafelé egy mély völgytorokban fatörzsek torlaszolták el útját. János gyorsan döntött: felemelte jó magasra a feje fölé a szekeret a rakománnyal és a lovakkal együtt, és csak a völgytorok másik oldalán tette le.
Otthon a gazda igencsak elégedett volt, amikor meglátta, hogy előbb tért vissza, mint a többiek, és két óriási fát hozott. De János nem vesztegette az idejét fecsegésre, inkább lefeküdt aludni.
Amikor a társai hazatértek, a gazdához mentek panaszra.
- János még mindig alszik - mondták.
- Igaz, de miközben aludt, két ilyen fát is kivágott - mondta a gazda, és a két hatalmas fatörzsre mutatott.
Árilis 12. - A pásztorlány és a kéményseprő (Andersen)
A pásztorlánynak virágmintás, abroncsos szoknyája és nagy szalmakalapja volt. A tükör előtti asztalkára tették egy kéményseprő mellé.
Mivel mindketten porcelánból voltak, egyaránt bájosak és törékenyek, nagyszerűen illettek egymáshoz, és úgy is tervezték, hogy majd egyszer összeházasodnak.
Csakhogy az öreg Pierrot bohóc himbálódzó, mindig bólogató fejével azt állította magáról, hogy ő a lány nagyapja, s már odaígérte unokája kezét a falra akasztott kínai sárkánymaskarának.
Amikor ezt a pásztorlányka megtudta, porcelánszíve majd meghasadt a fájdalomtól.
A szegény kéményseprő megígérte szíve választottjának, világgá megy vele, hogy megmentse a félelmetes sárkánytól.
Nekivágtak hát a nagyvilágnak. A kályha csövén keresztül (minthogy a kéményseprő csak ezt az utat ismerte) kijutottak a tetőre. Fejük felett a csillagok ragyogtak, alattuk a város fényei szikráztak.
A kis pásztorlány sohasem hitte volna, hogy ilyen nagy és félelmetes a világ! Megijedt, és vissza akart fordulni. A türelmes kéményseprő, mivel iga-
zán szerette a lányt, és ő is jócskán megijedt, szívesen beleegyezett, és a két porcelánszobrocska a viszontagságok után visszatért eredeti helyére, az asztalra. Közben az öreg Pierrot üldözőbe vette a jegyeseket, de siettében lebukott j az ablakpárkányról, és eltörött a feje. j A gazdái összeragasztották, és egy fémkampóval is megerősítették. Ám többé nem tudott bólogatni, mert a nyaka merev volt. A sárkánynak sem válaszolt, amikor az unokája kezét kérte tőle. így a tervezett házasság | füstbe ment. A kis pásztorlány végre hozzámehe-1 tett a kéményseprőhöz, és boldogan | éltek, míg el nem törtek.
Árilis 13. - A róka és az angolnák (Francia népmese)
Egy halász hazafelé tartott a folyóról, egy teli szekér angolnával. A róka kifundálta, hogyan szerezhetné meg a pompás vacsorát: az út közepére feküdt, döglöttnek tettette magát.
Meglátta Őt a halász, mit sem sejtve megfogta, és a rakománya közé tette. Gondolta, szép bundát készit majd belőle magának. A róka azonban útközben kidobálta az összes halat, hogy később összeszedhesse őket, aztán maga is leugrott a szekérről, így a hiszékeny halász hoppon maradt, szőrméje is, hala is odaveszett!
Április 14. - Hogyan szerezték meg az emberek a tüzet? (Indián legenda)
Kezdetben az indiánoknak nem volt tüzük, de tudtak a létezéséről, mert a menyétek törzsének szigetéről olykor füst szállt fel. A villám ugyanis ott csapott le egyszer, és meggyújtotta az egyik fát.
Sajnos, az indiánok nem tudtak elúszni a szigetig, de a nyúl a segítségükre sietett. Azt mondta, elmegy a menyétekhez, és ellopja a tüzet.
- Gyorsabban tudok futni és úszni, mint ők - bizonygatta. - Meg-szerzem a tüzet, nem érhetnek utol.
Bekente a fejét gyantával, és elindult.A menyétek ünnepélyesen fogadták, és meghívták egy szent táncra a tűz körül. A nyúl éppen erre várt! Tánc közben egyre közelebb került a tűzhöz, míg a láng bele nem kapott a gyantába. Akkor fején a tűzzel elfutott.
A menyétek hiába üldözték, nem tudták elfogni. Az eső szellemeihez fordultak segítségért: oltsa el a tolvaj tüzet. A szellemek teljesítették a kérést, de a nyúl egy odvas fába bújt az eső elől, és csak akkor jött elő, amikor a vihar elmúlt. Visszatért az indiánok táborába, és átadta nekik a tüzet, amely azóta sem hunyt ki.
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 7
Tegnapi: 10
Heti: 75
Havi: 767
Össz.: 160 054
Látogatottság növelés
Mai: 7
Tegnapi: 10
Heti: 75
Havi: 767
Össz.: 160 054
Látogatottság növelés
Mesenaptár - © 2008 - 2024 - mesenaptar.hupont.hu