Mesenaptár

lapindulás 2010.05.25.


Augusztus 12. - A császár fülemüléje (Andersen)

Az ősi Kínában sok csodálatos do­log volt, de - és ebben minden lá­togató egyetértett - mindenek kö­zött a legcsodálatosabb volt a kirá­lyi palota kertjében élő fülemüle éneke. A császár, miután tudomást szerzett róla, elküldött a madárért, mert még sohasem hallotta. Na­gyon csalódott, amikor meglátta a barnásszürke, jelentéktelen kis madarat, ám amikor énekelni kez­dett, a császár könnyekben tört ki. A fülemüle nem is kívánhatott vol­na nagyobb elismerést, nagyobb dicsőséget. Csakhogy valamivel később a csá­szár egy másik fülemülét kapott ajándékba. Ez a madár sokkal dí­szesebb volt, a tollait mindenféle színű, pompázatos drágakövekkel rakták ki. Természetesen felhúz­ható volt, és a belsejébe rejtett szerkezet segítségével működött. Azonkívül is még sokféle előnye volt az igazi fülemülével szemben. Nem kellett őrizni, hogy el ne re­püljön, azt énekelte, amit hallani akartak tőle, és csak akkor énekelt, amikor felhúzták a rugóját. Egy­szóval csakhamar az egész udvar kedvence lett, az igazi fülemülét pedig elkergették. Néhány hónap múlva a felhúzható fülemüle megnémult;  eltörött a rugója, és senki sem tudta megjaví­tani. A császár már annyira hozzá­szokott, hogy a felhúzható madár elbűvölő zenéjére alszik el, hogy anélkül nem is volt képes álomba merülni. Megbetegedett, az orvosok azt mondták, nem éri meg holnapot, az örökösei pedig már a j koronájáért versengtek. Éjszaka azonban az igazi fülemüle odarepült a császár ablaka alá, esi olyan lágy énekbe kezdett, hogy az] uralkodó szíve újból megtelt élet-J tel. A madárka csak énekelt, énekelt, és a császár reggelre meg is gyógyult, az orvosok és az örökösök legnagyobb ámulatára.




Augusztus 13. - A nyúl és a róka (Aiszóposz)

-    Mit nézel? - kérdezte a róka a nyúltól, aki őt figyelte.
-   
Csak azon gondolkodtam - vála­szolta a nyúl -, hogy te valóban olyan ravasz vagy-e, mint amilyen­nek mondanak, vagy csak mások együgyűségét használod ki ?
-    Érdekes kérdés - somolygott a róka. - Gyere el hozzám vacsorára, hogy megbeszélhessük. Amikor azonban a nyúl a róka há­zikójához ért, és azt látta, hogy a megterített asztalon nincs enniva­ló, azonnal elszaladt. Találjátok ki, vajon mit tervelt a róka?!




Augusztus 14. - Az aranyhegy és az ifjú (Orosz népmese)

Egy ifjú munkát keresett, s egy em­ber felfogadta kőfejtőnek. Azután hajóra ültette, és egy távoli szigetre vitte, ahol egy aranyhegy volt.
-    Menj fel a tetejére - parancsolta a gazda -, és lapátolj le annyi aranyat, amennyit csak bírsz!
-    De hogyan jutok fel? - kérdezte az ifjú.
-    Idd meg ezt a varázsitalt - vála­szolta az ember -,  könnyű leszel tőle, és repülni tudsz majd! Valójában altatót itatott vele. Amint elaludt, a gazda bevarrta az ifjút egy tehénbőrbe. Arra szálltak a hollók, megfogták, és felvitték a hegy tetejé­re. Ekkor a legény felébredt, kibújt a bőrből, és elűzte a madarakat: az­után elkezdte lapátolni az aranyat, és ledobálta a gazdának.
-  És hogyan menjek le? - kérdezte, amikor végzett a lapátolással. Az ember gúnyosan nevetett.
-  Most aludj, majd holnap újból kezded a munkát, s ez így lesz halá­lod napjáig! A hegy azonban megelégelte, hogy állandóan kifosszák. Sóhajtott egyet és mert valójában vulkán volt -, az ifjút épségben elröpítette a hazájába, a kegyetlen gazdát pedig aranyszo­borrá változtatta a belőle ömlő láva­folyam.




 Augusztus 15. - A kisegér, a kakas és a macska (La Fontaine)

A tapasztalatlan egérke vándorútra indult. Útközben találkozott a kakas­sal, és annyira megijedt a csőrétől, a tollától meg a piros tarajától, hogy hanyatt-homlok elmenekült. Később egy macskát pillantott meg. „Milyen előkelő - gondolta -, micsoda puha szőr, milyen jóságos szemek!" Mindezt elmesélte otthon.
- Ó, te buta! - szörnyülködött a ma­mája. - Ne a látszatnak higgy! Az az állat, akit olyan rettenetesnek láttál, csupán egy ártalmatlan kakas, amíg a másik, a szelíd kinézetű, a mi legna­gyobb ellenségünk, a macska!




Augusztus 16. - A bagoly és a sirály (Aiszóposz)

A bagoly és a sirály szövetséget kötöttek. A bagolynak nem volt pénze, ezért fűtői-fától kölcsön­kért, a sirály meg beadta a közösbe a kincseit. Elindultak a tengeren, hogy majd egy távoli országban ke­reskedjenek. Egy viharban a hajó­juk elsüllyedt. Ők ugyan megme­nekültek, de a vagyonuk odave­szett. Azóta a bagoly csak éjszaka merészkedik ki az odújából, mert fél a hitelezőitől, a sirály pedig föl-le szálldos a parti szirtek előtt, mert azt reméli, hogy a tenger egy­szer visszaadja majd kincseit.




Augusztus 17. - Hime története (Japán népmese)

Élt Japánban egy öreg házaspár, és nagy bánatukra sohasem született gyermekük. Egy este észrevettek egy bambusznádat, amely úgy csillogott, mintha lámpa lenne, levágták, és egy icinyke-picinyke kislányt találtak benne. A két öreg nagyon boldog volt, magukhoz vették a gyermeket, úgy szerették, mint édeslányukat, és Hímének nevezték el. Hime megnőtt, ugyanolyan lett, mint a többi lány, csak éppen szépségével tűnt ki közülük, annyira, hogy az ösz-szes herceg őt akarta feleségül venni. Egy napon maga a császár is megjelent, hogy megkérje Hime kezét. A lány azonban, akár a többieket, őt is visszautasította, de hogy meg ne sértse az uralkodót, felfedte előtte tit­kát : ő a holdbéli nimfák királynője, és hamarosan, az augusztusi telihold éj­szakáján eljönnek érte az alattvalói, hogy visszavigyék a birodalmába. A császár nem akarta elengedni a lányt, ezért a végzetes éjszakán hadse­regével körülvette Himéék házát, de hiába. A holdsugarak ösvényén va­rázslatos teremtmények egész csapata ereszkedett alá, amelynek látványától a katonák megbénultak, Hime pedig • felszállt az égbe, és magával vitte a két: kedves öreget is, akik annyira szeret­ték őt



Augusztus 18. - A burokban született fiú
(Grimm)

A király, miközben országát járta, azt hallotta, hogy van egy fiú, aki olyan szerencsés, hogy bármihez is fogjon, minden sikerül neki, sőt egy jövendőmondó azt is megjó­solta, hogy a király lánya lesz a felesége. A király hitte is, meg nem is, de mivel nem akarta holmi jöttment­hez adni a lányát, úgy gondolta, jobb lesz, ha nem kockáztat. Hí­vatta hát az ifjút, hogy vigyen el egy levelet az udvarba, a királyné­nak. A fiú úgy futott, ahogyan csak a lába bírta, de éjszakára még min­dig az erdőben járt, csak az út felét tette meg. Talált egy viskót, és ott szállást kért. Veszélyes zsiványok laktak abban a házikóban, és a vezérük, amint a fiú elaludt, kiforgatta minden hol­miját, hátha talál valamit, amit ér­demes ellopni. Megtalálta a király levelét, és el is olvasta: a király azt parancsolta benne, hogy e levél átadóját nyomban öljék meg! A bandavezér felháborodásában, a király írását utánozva, kicserélte a levelet, s most az állt benne, hogy a futárhoz nyomban adják felesé­gül a királylányt, így teljesült be a jóslat.



Augusztus 19. - A szárnyasok és a négylábúak háborúja (Grimm)

Egyszer a medve és a harkály hábo­rút indítottak egymás ellen, és az összes négylábú állat az első segítsé­gére sietett, míg minden madár és rovar a második pártjára állt. A szárnyasok kémeket küldtek az el­lenséges táborba. A főparancsnok, a róka, éppen a másnapi ütközetre vo­natkozó parancsait osztotta: - Az én vörös és bozontos farkamat mindenhonnan jól láthatjátok, ezért ezzel fogok jelt adni. Ha egyenesen tartom, azt jelenti, hogy minden rendben van, és folytathatjátok az előrenyomulást, de ha vesztésre állunk, vagy körülvettek minket, leen­gedem a farkam, és akkor visszavo­nultok. Másnap a négylábúak támadtak, lábuk alatt úgy moraj lőtt a föld, mintha földrengés lenne, de az el­lenség szárnysuhogása még ennél is hangosabb volt. A madarak vezére, miután meg­tudta az ellenség terveit, egy lóda­razsat küldött a róka megtámadá­sára. A lódarázs összevissza szur-kálta a négylábúak parancsnokát, aki emiatt már nem bírta egyene­sen tartani a farkát - akarata elle­nére gyors visszavonulásra adott jelt. így győzte le egy szúnyog és egy lódarázs a négylábúak seregét.



Augusztus 20. - A disznópásztorlány (Grimm)

Egyszer egy ifjú jelent meg az ud­
varban, és megkérte a királykisasz-szony kezét. A gőgös királykisasz-szonynak az első pillanatban meg­tetszett a vőlegény, de miután megtudta, hogy még csak nem is herceg, hisztériázni kezdett. Az apja erre megfenyegette, hogy ki­tagadja, ha nem megy feleségül az ifjúhoz. Az esküvő után a házaspár hazain­dult új otthonába, de a hintő egy disznóól előtt állt meg.
- Megérkeztünk - mondta az ifjú
férj.

- Bocsáss meg, hogy előbb
nem mondtam, de én disznópász­tor vagyok, és ezentúl neked is ezt a munkát kell végezned. A kényes királykisasszony sírt, toporzékolt, de bele kellett nyugod­nia. Hozzászokott a piszkos és fá­rasztó munkához, a durva ruhák­hoz, sőt már tetszett is neki az új élete, mert férje szerelme minde­nért kárpótolta.
Egy napon azután a férfi elment, és később elküldött a feleségéért. A disznópásztorlányt egy csodála­tos kastélyba vezették, ahol a férje volt a király! Az uralkodó a feleségét is maga mellé ültette a trónra, és mert ki­gyógyult gőgösségéből és kényességéből, mindent megbocsátott neki.


Augusztus 21. - Naruszunumi elvarázsolt erdejében (Japán népmese)


Naruszunumi elvarázsolt erdejé­
ben, Japánban, mindenki boldo­gan és elégedetten élhetett volna, ha a görény nem bosszant állandó­an valakit. Az állatok megbízták a nyulat, hogy leckéztesse meg. Az fogott két puttonyt, egy nagyot és egy kicsit: a nagyobbikat bekente szurokkal, és elment a görényhez.
- Jössz velem a hegyre smaragdot szedni ? - kérdezte. A görény elfogadta az ajánlatot, és ahogyan azt előre gondolni lehe­tett, a nagyobbik puttonyt válasz­totta. Amikor azonban le akarta
venni a hátáról, az odaragadt a sző­réhez, és egész bőrdarabokat nyú­zott le róla. A nyúl azzal a csodake­nőccsel gyógyította, amelyet a gö­rény a saját kegyetlen tréfáira talált ki: citrom és fekete bors volt ab­ban ! A görény a fájdalomtól üvölt-ve rohant volna az odúja felé, de keresztül kellett jutnia egy folyón, ahol két kenu volt kikötve: az egyik kicsi és könnyű, a másik meg nagy, és drágakövekkel kirakva. A gö­rény természetesen az utóbbit vá­lasztotta, de a nyúl most is megtré­fálta, mert a kenu sárból volt, s amint a vízbe ért, szétázott. A gö­rény akarata ellenére alaposan meg-fürdött, s ez végre észhez térítette.




Augusztus 22. - A macska és az öreg egér (La Fontaine)

A fekete macska egy raktárba csöp­pent, ahol népes egércsalád lakott. „Ez a nekem való hely! - gondolta, és elnyúlt a földön. - Úgy teszek, mintha meghaltam volna." Az egérfiak kiabálni kezdtek:
-  Egy döglött macska! Az öreg egér azonban rájuk szólt: -  Senki    ne   mozduljon!    Nem tudjátok, hogy a macskának hét élete van? - s azzal ráöntött egy zsák lisztet.
A liszthalom egy percig mozdulat­lan maradt, de aztán felugrott, és fehér macska képében elmenekült.




Augusztus 23. - A zsarnokoskodó görény (Japán népmese)

Naruszunumi elvarázsolt erdejé­
ben élt egy öreg házaspár. A szom­szédjukban élő állatok gondoskod­tak róluk. A hódok hozták a fát, a mókusok a diót, a kisnyulak gyü­mölcsöt, a méhecskék az ablakpár­kányra tették a mézet, a kecskék a salátát szállították, a madárkák pe­dig a virágokat. Az öregaszony há­lából finom tortát készített nekik. A görény még ezt a tökéletes har­móniát is megzavarta. Elment az öregasszonyhoz, és magának köve­telte az egész tortát. Persze nem kapta meg, mert az öregasszony mindenkinek csak egy szeletet tu­dott adni. A görény erre megfe­nyegette egy késsel. Amikor ezt a többi állat megtudta, úgy gondol­ták, megbüntetik a görényt: szét-széledtek az erdőben, jajveszékel-tek, és azt hajtogatták, hogy egy bandita megölte öreg barátnőjü­ket. A görény meghallotta a hírt, és el­szaladt az öregek házához, ahol az asszony mozdulatlanul feküdt az ágyon. Azt hitte, valóban meghalt, s elkeseredetten sírva fakadt. Ám az öregasszony hirtelen felkelt, a többi állat is előbújt a rejtekhe­lyéről, megölelték a bűnbánó gö­rényt, és megbocsátottak neki.



Augusztus 24. - Az oroszlánbőrbe bújt szamár (Aiszóposz)


A szamár magára húzott egy orosz­
lánbőrt, elment sétálni, és rémiszt­gette az állatokat. Amikor meglátta a rókát, torkasza­kadtából bömbölni kezdett. A má­sik erre hahotában tört ki.
- Ha nem hallottam volna, hogyan ordítasz, ebben a bőrben még en­gem is megijesztettél volna! Sok ostoba ember van, akiknek, mint a szamárnak is, drága öltöze­tük alapján sikerül elhitetni ma­gukról, hogy fontos személyiségek, de ha megszólalnak, rögtön elárul­ják magukat.




Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 9
Heti: 22
Havi: 617
Össz.: 159 170

Látogatottság növelés
Oldal: A császár fülemüléje - Az oroszlánbőrbe bújt szamár
Mesenaptár - © 2008 - 2024 - mesenaptar.hupont.hu

A HuPont.hu weblapszerkesztő. A honlapkészítés nem jelent akadályt: Honlapkészítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »