Mesenaptár
lapindulás 2010.05.25.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Június 12. - A törpe és a molnár lánya (Grimm)
Egy molnár a lányáról azt mondta, hogy az még a szalmából is aranyat tud fonni. A király elhatározta, hogy szaván fogja:
- Küldd el hozzám! - parancsolta.
- Ha igaz, amit mondtál, feleségül veszem, ha nem, halállal lakól.
A lányt egy szobába zárták, amely tele volt szalmával, és a király megparancsolta neki, hogy mire megvirrad, fonjon belőle aranyat. A lány sírva fakadt. Hirtelen ott termett egy törpe, és azt mondta, megcsinálja, amit a király kért, ha a lány nekiadja a nyakláncát.
Amikor a király reggel bement a szobába, a sok szauna helyett aranygombolyagokat talált. Erre azt parancsolta, hogy a lány még több szalmát fonjon arannyá, s a törpe most a lány gyűrűjét kérte a munka fejében. Harmadik este, mivel a lánynak már semmije sem maradt, megígérte a törpének, hogy ha fia születik, neki fogja adni. A király elvette a lányt feleségül. Hamarosan megszületett a kis herceg, és a törpe el is jött érte. A királyné hiába ajánlott fel helyette sok kincset, a törpének nem kellett. - Meghagyom a kisfiádat - mondta -, ha három nap múlva megmondod a nevemet. A szegény királyné el volt keseredve. Végül kigondolta, hogy az erdőben követni fogja a törpét hazáig, így is tett. Amikor odaért, hallotta, hogy a törpe énekel:
- Nem tudja meg senki sem, Frinci-Franci a nevem! Sütöm már a kenyeret, bort is töltök eleget, megkapom a herceget!
A királyné visszatért a palotába. Három nap múlva megjelent a törpe, akkor a királyné így szólt:
- Idd borodat, edd kenyered, Frinci-Franci a te neved!
A törpe mérgében akkorát ugrott, hogy amikor visszazuhant, a súlyától kilyukadt a padló, ő pedig eltűnt a lyukban mindörökre.
Június 13. - Az apa és a lánya (Aiszóposz)
Egy embernek két lánya volt: az egyik parasztemberhez ment férjhez, a másik meg fazekashoz. Egy idő múltán az apjuk meglátogatta őket.
- Hogy megy a sorotok? - kérdezte.
- Jól - válaszolta az első.-, csak azért imádkozunk Istenhez, hogy essen az eső, és öntözze a földjeinket!
- Jól - válaszolta a fazekas felesége is -, mi pedig azért fohászkodunk Istenhez, hogy süssön a Nap, és szárítsa
ki az edényeinket.
- Hát akkor én melyikőtökkel könyörögjek együtt, ha mindegyikőtök mást akar? - kérdezte az apa.
Egy embernek két lánya volt: az egyik parasztemberhez ment férjhez, a másik meg fazekashoz. Egy idő múltán az apjuk meglátogatta őket.
- Hogy megy a sorotok? - kérdezte.
- Jól - válaszolta az első.-, csak azért imádkozunk Istenhez, hogy essen az eső, és öntözze a földjeinket!
- Jól - válaszolta a fazekas felesége is -, mi pedig azért fohászkodunk Istenhez, hogy süssön a Nap, és szárítsa
ki az edényeinket.
- Hát akkor én melyikőtökkel könyörögjek együtt, ha mindegyikőtök mást akar? - kérdezte az apa.
Élt egyszer egy öreg favágó a feleségével japán egyik szigetén. Josida és Fúrni, a két öreg, elégedettek voltak sorsukkal, csupán azon keseregtek, hogy ha valamelyikőjüket elragadja a halál, el kell válniuk egymástól.
Egy nap Josida kiballagott az erdőbe, de az jócskán megváltozott, mióta nem járt arra.
El is tévedt és barangolás közben egy patakra bukkant. Ivott is belőle egy kortyot, s azon nyomban húszéves ifjúvá változott. Hát persze, hiszen a híres fiatalító vizű forrást találta meg!
Hazafutott, otthon az asszonya alig ismerte meg: de amikor megtudta, mi történt, kifaggatta, hogy hol van az a csodaforrás.
Josida, mivel Fúrni nem tért visz-sza, egy idő után nyugtalankodni kezdett, és ő is visszament a forráshoz.
Hát egy csecsernőt talált ott, aki még járni sem tudott! Ez lett az öregasszonyból, mert túl sokat ivott a vízből!
Josida nem vesztette el a fejét, a csecsemőt nagy szeretettel karjára vette, hazavitte, és továbbra is boldogan éltek, de attól kezdve úgy, mint apa és gyermeke.
Egy nap Josida kiballagott az erdőbe, de az jócskán megváltozott, mióta nem járt arra.
El is tévedt és barangolás közben egy patakra bukkant. Ivott is belőle egy kortyot, s azon nyomban húszéves ifjúvá változott. Hát persze, hiszen a híres fiatalító vizű forrást találta meg!
Hazafutott, otthon az asszonya alig ismerte meg: de amikor megtudta, mi történt, kifaggatta, hogy hol van az a csodaforrás.
Josida, mivel Fúrni nem tért visz-sza, egy idő után nyugtalankodni kezdett, és ő is visszament a forráshoz.
Hát egy csecsernőt talált ott, aki még járni sem tudott! Ez lett az öregasszonyból, mert túl sokat ivott a vízből!
Josida nem vesztette el a fejét, a csecsemőt nagy szeretettel karjára vette, hazavitte, és továbbra is boldogan éltek, de attól kezdve úgy, mint apa és gyermeke.
Június 15. - A fagylaltárus kocsija (Olasz népmese)
Egy kislány és az anyukája olyan szegények voltak, hogy gyakran kenyérre sem tellett nekik. Valahányszor a fagylaltárus arra járt a kocsijával, a kislány sóvárogva nézte, hogy a többi gyerek mohón nyalja a nagy színes, tölcséres fagylaltokat. Az árus megsajnálta, és neki ajándékozta a kocsiját.
- Ez varázskocsi - mondta -, magától készíti a fagylaltot: csak meg kell mondanod, milyet szeretnél. De ha az edények megtelnek, el ne felejts szólni: most elég!
Attól a naptól kezdve annyi fagylaltjuk volt, amennyit csak akartak. Egyszer a kislány elment hazulról, és a mama fagylaltot akart enni.
- Csokoládét és pisztáciát - mondta, és a kocsi azon nyomban elkezdett fagylaltot készíteni. Minthogy azonban a mama nem tudta, hogyan kell megállítani, olyan sok fagylaltot gyártott, hogy egész csokoládé- és pisztáciafolyó keletkezett. Már az egész utcát elöntötte a fagylalt, amikor a kislány visszajött, és azt mondta:
- Most elég! - Ám addigra a fagylalt már a házak tetejéig ért, és ha valaki a városba akart menni, utat kellett magának nyalnia a fagylalttengerben.
- Ez varázskocsi - mondta -, magától készíti a fagylaltot: csak meg kell mondanod, milyet szeretnél. De ha az edények megtelnek, el ne felejts szólni: most elég!
Attól a naptól kezdve annyi fagylaltjuk volt, amennyit csak akartak. Egyszer a kislány elment hazulról, és a mama fagylaltot akart enni.
- Csokoládét és pisztáciát - mondta, és a kocsi azon nyomban elkezdett fagylaltot készíteni. Minthogy azonban a mama nem tudta, hogyan kell megállítani, olyan sok fagylaltot gyártott, hogy egész csokoládé- és pisztáciafolyó keletkezett. Már az egész utcát elöntötte a fagylalt, amikor a kislány visszajött, és azt mondta:
- Most elég! - Ám addigra a fagylalt már a házak tetejéig ért, és ha valaki a városba akart menni, utat kellett magának nyalnia a fagylalttengerben.
A kecske, a birka és a tehén szövetséget kötöttek az oroszlánnal, és elhatározták, hogy a költségeket és a bevételeket is egyenlő arányban osztják el. Egyszer csapdába ejtettek egy őzet, és összegyűltek, hogy megosztozzanak rajta. Az oroszlán igen pontosan négy egyenlő részre osztotta a vadat.
- Az első rész azért az enyém, mert jog szerint is megillet - mondta -, a második azért, mert én vagyok az erdő királya, a harmadik meg azért, mert én vagyok a legerősebb, és ha a negyedik még kellene valamelyikő-töknek, azt nyomban felfalom!Ih varázsló háborút indított Oh varázsló ellen. Elfogta Ohot, de az nem adta meg magát: tüzes paripává változott, és megszökött. Ih észrevette, agár lett belőle, és üldözőbe vette a paripát. Akkor az meg farkassá változott, és ráugrott az agárra. Már éppen szétmarcangolta volna Ihet, amikor az medvévé változott, de akkor Oh, a farkas, mert előre látta ezt, oroszlán lett. Akkor Ih, hogy az oroszlán karmai elől megmeneküljön, hattyúvá változott, és elrepült. A hattyút most egy sólyom követte, ezért inkább lebukott a tengerbe, s hal formát öltött. Ohból cápa lett, és egy falással be akarta kapni a halat, de annak sikerült még idejében partot érnie, ahol a királylány éppen mosott, így hát szappanná változott, de ekkor meg Ohból aranygyűrű lett, és a királylány felhúzta az ujjara. Arra ment egy kereskedő (aki Ih volt), megvette a gyűrűt: abból azonban gabonaszemek lettek, és szerteszét gurultak a földön. Ih ekkor kakassá változott, és felcsipe-gette a gabonaszemeket, aztán elrepült, győzelmi indulót énekelni. Egy gabonaszemnek azonban sikerült elbújnia, királyfivá változott, és feleségül vette a királylányt.
Egy görög legenda szerint, amikor Zeusz megalkotta az embereket, két tarisznyát ajándékozott nekik: az egyiket a mások hibái, a másikat az ember saját hibái számára. De úgy adta át ezt a két tarisznyát, amely egy bot két végére volt felakasztva, hogy véletlenül összekeverte őket, és a mások hibáival teli tarsoly előre, a saját hibákkal teli meg hátúira került. Talán ez az oka annak, hogy a mások hibáját hamarabb vesszük észre, mint a magunkét!
Június 19. - A hamelni pikulás (Robert Browning)
Háméin szép és gazdag város volt, de egyszer elárasztották a patkányok. A város lakói macskákat, csapdákat, mérget hoztak, de hiába! Egy nap zenésznek öltözött ismeretlen érkezett, s azt mondta, meg tudja szabadítani a várost a patkányoktól, és ezért egymilliót kér.
- Akár százmilliót is kaphatsz - ígérte meg a polgármester. Az ismeretlen ekkor egy pikulát vett elő, és játszani kezdett rajta. A sok patkány azon nyomban odasereglett, mert varázserejű muzsika volt ez. A pikulás elindult a tenger felé, és a patkányok követték. Bement a
vízbe, a kis állatok pedig elmerültek és vízbe fulladtak. Akkor a pikulás elment a polgármesterhez a fizetségéért.
- Egymilliót adjunk egy kis pikulaszóért? - a veszély elmúltával a polgármester alkudozni kezdett. - Legfeljebb tízezret tudok adni.
A pikulás viszont ennyivel nem elégedett meg. Visszament a térre, és újból játszani kezdett, de ezúttal a gyerekeket bűvölte el muzsikájával, most azok követték. Olyan helyre vezette őket muzsikájával, ahol boldogan éltek, és ahol mindenki megtartotta az adott szavát.
Június 20. - Gitta csirkéje (Grimm)
Gitta nagyon ügyes szakácsnő volt. Egy nap a gazdája megparancsolta neki, készítsen vacsorára sült csirkét, mert vendéget vár. A csirke olyan jól sikerült, hogy a nyál is összefutott az ember szájában, ha csak ránézett. Gittával is ez történt.
- Meg kell kóstolnom, elég sós-e - gondolta. - Levágom az egyik szárnyát, és megeszem.
- Nagyon finom - Gitta meg volt elégedve. - De ha a másik szárnyát meghagyom, a gazdám meglátja hogy az egyik hiányzik. Legjobb, ha mind a kettőt megeszem.
Gitta addig kóstolgatta a csirkét, hogy mire a gazdája hazaérkezett, nem maradt belőle semmi.
- A csirke készen van. Lehet fenni a kést és felvágni. - hazudta Gitta. Nem sokkal azután megérkezett a vendég.
- Meneküljön! - figyelmeztette Gitta. - A gazdám csak azért hívta, hogy megölje magát. Nem hallja, hogyan feni már a kést?
A vendégnek nem kellett kétszer mondani, nyomban hanyatt-homlok elmenekült.
- Szép kis vendéget hívott vacsorára - mondta a szakácsné a gazdájának. - Az az ember idejött, fogta a csirkét, és meglógott vele!
Egy derék kozák meglátott néhány csodálatos almát, és egyet lé akart szakítani. Nem is sejtette, hogy nem közönséges almára fájdult meg a foga. És lám, alig ragadta meg az egyiket, megjelent egy varázslónő, és csúnyán kinevette, mert szerencsére aznap jókedve volt.
- Bújj el előlem! - mondta, - Ha olyan ügyes vagy, hogy tíz órán keresztül sem talállak meg, hozzád megyek feleségül, ha azonban hamarabb megtalállak, örökre a rabszolgám leszel.
A kozáknak volt egy szellem barátja, aki sas képében rögtön a segítségére sietett. Azt mondta a kozáknak, hogy üljön fel a nyakába. -Olyan magasra viszlek, hogy a .varázslónő nem láthat meg. Csakhogy a varázslónőnek volt egy mindent látó csodakönyve, amely rögtön megmondta, hol a kozák. - Gyere vissza! - kiabálta a varázslónő. - Megtaláltalak! Akkor a szellem tűvé változtatta a kozákot, és a tű összevarrta a mindentudó könyv néhány oldalát, hogy ne tudja elárulni őt. A varázslónő veszített: a kozák feleségül vette, és máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
- Bújj el előlem! - mondta, - Ha olyan ügyes vagy, hogy tíz órán keresztül sem talállak meg, hozzád megyek feleségül, ha azonban hamarabb megtalállak, örökre a rabszolgám leszel.
A kozáknak volt egy szellem barátja, aki sas képében rögtön a segítségére sietett. Azt mondta a kozáknak, hogy üljön fel a nyakába. -Olyan magasra viszlek, hogy a .varázslónő nem láthat meg. Csakhogy a varázslónőnek volt egy mindent látó csodakönyve, amely rögtön megmondta, hol a kozák. - Gyere vissza! - kiabálta a varázslónő. - Megtaláltalak! Akkor a szellem tűvé változtatta a kozákot, és a tű összevarrta a mindentudó könyv néhány oldalát, hogy ne tudja elárulni őt. A varázslónő veszített: a kozák feleségül vette, és máig is boldogan élnek, ha meg nem haltak.
Június 22. - Hogyan lett Fajankóból király? (Andersen)
A király hírnöke városról városra járt, hogy kihirdesse: a királykisasszony ahhoz óhajt feleségül menni, aki a legszellemesebb társalkodónak bizonyul.
A legműveltebb és legelőkelőbb ifjak azon nyomban útnak indultak, hogy próbát tegyenek. Volt, aki lovon ment, volt, aki hin-tón, hogy a legjobb színben tűnjön föl, de egyikük, Jankó, kecske nyergében érkezett. Mindenki csak Fajankónak hívta, és ez a gúnynév nagyon találónak tűnt. Fajankó észrevette, hogy mindenki drága ajándékokat visz a királykisasszonynak, míg ő üres kézzel indult útnak.
Mivel nem akart lemaradni, összeszedett néhány dolgot, amit útközben talált: döglött varjút, törött fapapucsot, egy marék sarat, és mindent a zsebébe dugott. Amikor a királyi palotában a kérők megpillantották a fényűző udvart, és a királykisasszony színe elé kerültek, az izgalomtól meg sem tudtak szólalni, így a királykisasszony sorra kikosarazta mindőjüket. Egyedül Jankó nem jött zavarba.
- Borzalmas hőség van idebent! - panaszkodott.
- Igen, mert ég a tűz a tűzhelyen - magyarázta a királylány -, a lakodalmi csirkéket sütik.
- Remek! - kiáltott fel Jankó. -Akkor megsüthetem a hollómat is.
- Igen ám, de miben akarod megsütni? Már egyik fazékba vagy serpenyőbe sem fér.
- Ebben - mutatott Fajankó a fapapucsra.
- És miből lesz a hozzávaló mártás?
Akkor Fajankó előhúzta a zsebéből a sarat. A királykisasszony elneyette magát, és mivel még soha életében nem szórakozott ilyen jól, úgy döntött, hogy Fajankóhoz megy feleségül.
Mivel nem akart lemaradni, összeszedett néhány dolgot, amit útközben talált: döglött varjút, törött fapapucsot, egy marék sarat, és mindent a zsebébe dugott. Amikor a királyi palotában a kérők megpillantották a fényűző udvart, és a királykisasszony színe elé kerültek, az izgalomtól meg sem tudtak szólalni, így a királykisasszony sorra kikosarazta mindőjüket. Egyedül Jankó nem jött zavarba.
- Borzalmas hőség van idebent! - panaszkodott.
- Igen, mert ég a tűz a tűzhelyen - magyarázta a királylány -, a lakodalmi csirkéket sütik.
- Remek! - kiáltott fel Jankó. -Akkor megsüthetem a hollómat is.
- Igen ám, de miben akarod megsütni? Már egyik fazékba vagy serpenyőbe sem fér.
- Ebben - mutatott Fajankó a fapapucsra.
- És miből lesz a hozzávaló mártás?
Akkor Fajankó előhúzta a zsebéből a sarat. A királykisasszony elneyette magát, és mivel még soha életében nem szórakozott ilyen jól, úgy döntött, hogy Fajankóhoz megy feleségül.
Június 23. - a szarvas és az oroszlán (Aiszóposz)
A szarvas nagyon büszke volt csodálatos agancsára, a lábával viszont nem volt megelégedve, mert túlságosan vékonynak találta őket. Egyszer az oroszlán üldözőbe vette a szarvast. A szarvas gyors lábai segítségével elmenekült, de aztán a nagy agancsa beleakadt egy fa ágába.
- Ó, én szerencsétlen! - gondolta a szarvas. - Milyen rosszul tettem, hogy a lábaim miatt elégedetlenkedtem, pedig most milyen jó szolgálatot tettek, az agancsom viszont, amelyet olyan nagyra tartottam, a vesztemet okozza.
- Ó, én szerencsétlen! - gondolta a szarvas. - Milyen rosszul tettem, hogy a lábaim miatt elégedetlenkedtem, pedig most milyen jó szolgálatot tettek, az agancsom viszont, amelyet olyan nagyra tartottam, a vesztemet okozza.
Június 24. - Jónás, az óriás, akit kútba dobtak (Grimm)
János, a fiatal óriás szorgalmasan dolgozott egy parasztnál. Amikor azonban fizetésre került a sor, az semmit sem akart adni neki, s megkérdezte a feleségét - aki ugyanolyan zsugori volt, mint ő -, mit tegyenek. Az asszony azt tanácsolta, hogy öljék meg az óriást, lökjék le a kútba, és dobjanak rá egy hatalmas malomkövet. A terv első részével nem volt semmi baj: a jóindulatú óriás mit sem sejtve, önként leszállt a kútba. A súlyos malomkövet már nehezebb volt a kútig gurítani, a két gonosz embernek tizenhárom szolga segítsége kellett hozzá. Végül a malomkő félelmetes locs-csanással zuhant le a kút fenekére, még a föld is megremegett belé. A zsugori és a felesége biztosak voltak benne, hogy örökre megszabadultak az óriástól, de akkor meghallották a hangját. - Hé, ti! Kergessétek el a kapirgáló tyúkokat odafent, mert a szemembe hullik a por!
Nem sokkal később János kihajolt a kút káváján, nyaka körül a malomkővel, mint valami nyakékkel. Erre aztán a fösvény úgy megijedt, hogy azon nyomban kifizette a bérét!
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 60
Tegnapi: 62
Heti: 190
Havi: 882
Össz.: 160 169
Látogatottság növelés
Mai: 60
Tegnapi: 62
Heti: 190
Havi: 882
Össz.: 160 169
Látogatottság növelés
Mesenaptár - © 2008 - 2024 - mesenaptar.hupont.hu