Május 26. - A bátor Iván és a fiatalító víz (Orosz népmese)
A cár nagyon megöregedett, de egyszer hallott egy királykisasz-szonyról, akinek ujjaiból fiatalító életvíz fakadt. Elküldte hát az idősebbik fiát, keresse meg a lányt. Az ifjú elment a világ végéig, de látta, hogy még három hídon kell keresztülmennie: az elsőnél hídpénzként a karját kérik, a másodiknál a lábát, a harmadiknál pedig a fejét. A királyfinak inába szállt a bátorsága, és visszafordult. Iván, a kisebbik fiú is elindult szerencsét próbálni. Elment ő is a világ végéig, sőt még azon is túl. Az első hídnál a karját arra használt hogy megkötözze az őröket, a sodiknál a lábát arra, hogy elfus són, a harmadiknál a fejét meg i rá, hogy gondolkodjék, így kérész tüljütött az utolsó hídon is. Ezután egy aranykastélyhoz ér gyönyörű szép királykisasszonj aludt benne. Az ujjaiból csöpög vizet gyorsan felfogta egy kis kor sóba, ám ekkor a lány felébredt, él varázserejű pillantásától Iván mélj álomba merült. A királykisasszony látta, hogy az ifjú szép és bátor, felébresztette hát az élet vizével . Beleszeretett, és együtt mentek vissza a cárhoz, aki boldogan egyezett bele a házasságukba.
Május 27. - A tizenkét vadász (Grimm)
A Keleti Birodalom királya betegágyához hívatta a fiát, hogy közölje vele végakaratát.
- Esküdj meg, hogy az Északi Birodalom királynőjét veszed feleségül! A királyfinak összeszorult a szíve, mert már eljegyezte a Déli Királyság királykisasszonyát, de nem mert ellentmondani apjának. Menyasszonya, minthogy hiába várta, elhatározta, maga megy el hozzá, hogy kiderítse, mi történt. Kiválasztott tizenegy szolgálólányt, és velük együtt ő is vadászruhába öltözött, így indultak a Keleti Birodalomba, ahol a szerelmese uralkodott. Az ifjú király felfogadta a vadászokat, de nem vette észre, hogy mind lány, sőt még a menyasszonyát sem ismerte fel.
Amikor kihirdették a királyi esküvőt, a királykisasszony lelke majd meghasadt fájdalmában, s elájult. A király észrevette, hogy az egyik vadász rosszul lett, a segítségére sietett, és akkor meglátta a lány ujján azt a jegygyűrűt, amelyet még ő ajándékozott neki. Akkor az ifjú király elhatározta, hogy apja akarata ellenére feleségül veszi szíve választottját, az Északi Birodalom királynőjét pedig megkérte, térjen vissza hazájába.
Május 28. - Fügehami bugyellárisa (Luigi Capuana)
Az ifjúról, akit Fügehaminak hívtak, mert mértéktelen falánksággal ette a fügét, senki sem tudta, honnan került a faluba, és azt sem, mi az igazi neve. Született bohóc volt, mindenkit megnevettetett, s ezért mindenki szerette, ő is igen boldog volt. Egy nap Fügehami talált egy ócska bugyellárist, amelyre azt írták: „Kérj, és én teljesítem." Merthogy ez egy varázserejű bugyelláris volt. Valóban csak kérni kellett tőle, s máris megtelt annyi pénzzel, amennyit csak akartak. Az ifjú először csak kevés pénzt kért, azután többet... minthogy nem voltak nagy igényei, amit kapott, azt elajándékozta. A falusiak gyanakod-1 ni kezdtek, honnan ered Fügehami váratlan gazdagsága, azt hitték lopott, és elűzték. A világot járva Fügehami találkozottj egy öregemberrel. Úgy tetszett, az is csak kóborol céltalanul, pedig nem volt más, mint a király, aki mindenfelé kereste a fiát, akit egy varázsló évekkel azelőtt elrabolt. Csak egymásra néztek, és máris felismerte apa a fiát.
Fügehamiból király lett, a varázserejű bugyellárisa meg csak öntötte a j sok pénzt. Gazdaggá és boldoggá tehette összes alattvalóját.
Május 29. - Urasima és a sárkány (Japán népmese)
Urasima, a fiatal japán halász, amilyen bátor volt, olyan nagylelkű is. Egy nap azt vette észre, hogy néhány ifjú elfogott egy teknősbékát, és megkínozták. A halász megsajnálta az állatot, összeszedte azt a kevéske pénzét, amennyije volt, és megvette a teknőst, hogy visszaengedhesse a tengerbe.
Eltelt néhány nap, és miközben halászott, mintha valaki szólította volna. A teknősbéka volt. Kérte, szálljon fel a hátára, hogy elvihesse a nagy hatalmú sárkányhoz, a tengerek urához, mert az meg akarja jutalmazni Urasimát. Az ifjú szót fogadott, és a teknős levitte a tenger fenekére, egy csodálatos kastélyba.
A sárkány azt mondta, maradjon a vendége, ameddig csak akar. Az ifjú halász olyan pompásan élt, ahogy addig el se tudta képzelni, de végül honvágya támadt, és haza akart menni. A szárazföldre visszatérve Urasima úgy látta, minden megváltozott: a háza, a szerettei eltűntek. És akkor megértette, hogy sok-sok évig volt távol, ám ő maga még mindig fiatal! Hirtelen azonban töpörödött aggastyánná változott, ekkor megértette, hogy a sárkány legdrágább ajándéka, az örök fiatalság is ott maradt a tenger fenekén.
Május 30. - A beteg teve (Arab népmese)
Egyszer egy teve, aki egyedül élt az oázis szélén, megbetegedett, és a rokonai, a barátai elmentek meglátogatni. Ott időztek egy kicsit, és hogy felüdüljenek a hosszú út után, amúgy otthonosan lelegelték a füvet a környéken. A teve nagyon örült a sok látogatónak, de ahogy jobban érezte magát, enni akart. Felkelt, és ekkor észrevette, hogy a rokonok, a barátok mindent felfaltak. Mit tegyen? Nem tehetett mást, elügetett hát..., hogy másik oázist keressen.
Május 31. - Ostoba Jakab (Jerome K. Jerome)
Jakab nagyon buta, de jóindulatú és szolgálatkész fiú volt. Egyszer, amikor éppen a barátjánál ebédelt, az apja, az anyja és a két bátyja otthon gombát ettek, és úgy megfájdult a hasuk, hogy attól kellett félni, megmérgezte őket a gomba. - Szaladj a patikába - parancsolta\az apja, aki meg sem bírt moccanni a hasfájástól -, és vegyél valami erős gyógyszert hascsikarás ellen, négy személy számára! Jól megértetted?
- Igen, papa, gombamérgezésre vegyek valami gyógyszert, négy adagot. - felelte Jakab szolgálatkészen.
- Jól van! És most siess! - sürgette az apja.
Aztán várt, egyre várt, de Jakab csak nem jött, hát aggódni kezdett; ez a fiú mindent képes összezagy-válni! Szerencsére jobban lett, és elindult, hogy megkeresse a fiát. Az út szélén talált Jakabra, aki ösz-szegörnyedt a fájdalomtól, és a hasát nyomkodta.
- Mit tettél? - rémült meg az apa.
- Csak azt, amit mondtál, papa! - védekezett Jakab.
- Beszaladtam a patikába, gyógyszert kértem, és mind a négy adagot bevettem!