Mesenaptár
lapindulás 2010.05.25.
Weboldal bejelentése
Szabálysértő honlap?
Kérünk, jelentsd be!
Ügyfélszolgálat
Június 1. - Az elvarázsolt fátyol (Japán népmese)
Egy fiatal parasztlegény nyomorúságosán élt a kunyhójában, de sohasem panaszkodott, mert a természet szépsége mindenért kárpótolta érzékeny lelkét. Egy nap édes illat szállt feléje az erdőből. Az illatáradatot követve egy fenyőfához ért, s az ágai között csodálatos fátylat pillantott meg, nap- és holdsugarakból szőve, csillagokkal teleszórva. A legény megfogta a fátylat, de akkor előtűnt egy ismeretlen lány, és kérlelni kezdte, adja vissza a kendőjét. A fiatalember először visszautasította a kérést, erre a lány keservesen sírva fakadt.
- Az erdő leánya vagyok - mondta -, és a kendőm nélkül nem térhetek vissza nővéreim közé.
- Akkor hiszem el, hogy igazat mondasz, ha úgy táncolsz, ahogy csak az erdő leányai tudnak.
A lány fogta a kendőjét, és táncolni kezdett, hol félig felemelkedve a földről, hol az ifjú körül ide-oda forgatva a kendőjét, amelynek nyomában virágeső hullott. Csodálatos volt. Azután a lány eltűnt, és az ifjú soha nem tudta meg, vajon álmodta-e, ami történt, vagy sem. A természetnek ez az ajándéka azonban még boldogabbá tette.
Egy fiatal parasztlegény nyomorúságosán élt a kunyhójában, de sohasem panaszkodott, mert a természet szépsége mindenért kárpótolta érzékeny lelkét. Egy nap édes illat szállt feléje az erdőből. Az illatáradatot követve egy fenyőfához ért, s az ágai között csodálatos fátylat pillantott meg, nap- és holdsugarakból szőve, csillagokkal teleszórva. A legény megfogta a fátylat, de akkor előtűnt egy ismeretlen lány, és kérlelni kezdte, adja vissza a kendőjét. A fiatalember először visszautasította a kérést, erre a lány keservesen sírva fakadt.
- Az erdő leánya vagyok - mondta -, és a kendőm nélkül nem térhetek vissza nővéreim közé.
- Akkor hiszem el, hogy igazat mondasz, ha úgy táncolsz, ahogy csak az erdő leányai tudnak.
A lány fogta a kendőjét, és táncolni kezdett, hol félig felemelkedve a földről, hol az ifjú körül ide-oda forgatva a kendőjét, amelynek nyomában virágeső hullott. Csodálatos volt. Azután a lány eltűnt, és az ifjú soha nem tudta meg, vajon álmodta-e, ami történt, vagy sem. A természetnek ez az ajándéka azonban még boldogabbá tette.
Június 2. - Óvatos király története (Luigi Capuana)
Élt egyszer egy király, aki nagyon körültekintő és félénk volt; el is nevezték Óvatos királynak. Mivel még a lovakban sem bízott, mindig gyalog járt, de a kísérete már annyira elfáradt a hosszú sétáktól, hogy megkértek egy varázslót, találjon ki egy olyan széket, amelyik magától mozog. Két nappal később elkészült a találmány, amelyet a varázsló elnevezett kerékpárnak.
Az egyik minisztert bízták meg, hogy próbálja ki a járművet, de az leesett róla, és eltörte a karját. Amikor meggyógyult, ismét elment a varázslóhoz.
- Valami biztonságosabb kellene: egy egész kocsi, amelyik magától mozog.
Az új találmány elkészítéséhez egy teljes hétre volt szükség, de amikor a miniszter elindult a magától mozgó alkalmatossággal, amelyet autónak hívtak, nekiment egy fának, és betörte a fejét.
így hát Óvatos király továbbra is gyalog járt, mígnem egyszer megbotlott, és eltörött a lába. Akkor rájött, hogy nem volt igaza, amikor az emberek ügyetlensége helyett a kerékpárt és az autót hibáztatta a bajokért, így hát maga ment el a varázslóhoz, és ló nélküli kocsikat rendelt nála mind a maga, mind az udvara számára.
Élt egyszer egy király, aki nagyon körültekintő és félénk volt; el is nevezték Óvatos királynak. Mivel még a lovakban sem bízott, mindig gyalog járt, de a kísérete már annyira elfáradt a hosszú sétáktól, hogy megkértek egy varázslót, találjon ki egy olyan széket, amelyik magától mozog. Két nappal később elkészült a találmány, amelyet a varázsló elnevezett kerékpárnak.
Az egyik minisztert bízták meg, hogy próbálja ki a járművet, de az leesett róla, és eltörte a karját. Amikor meggyógyult, ismét elment a varázslóhoz.
- Valami biztonságosabb kellene: egy egész kocsi, amelyik magától mozog.
Az új találmány elkészítéséhez egy teljes hétre volt szükség, de amikor a miniszter elindult a magától mozgó alkalmatossággal, amelyet autónak hívtak, nekiment egy fának, és betörte a fejét.
így hát Óvatos király továbbra is gyalog járt, mígnem egyszer megbotlott, és eltörött a lába. Akkor rájött, hogy nem volt igaza, amikor az emberek ügyetlensége helyett a kerékpárt és az autót hibáztatta a bajokért, így hát maga ment el a varázslóhoz, és ló nélküli kocsikat rendelt nála mind a maga, mind az udvara számára.
Június 3. - A róka és a holló (Aiszóposz)
A róka meglátta a hollót, amint csőrében egy jókora darab sajttal egy fára telepedett, és rögtön azon gondolkodott, hogyan szerezhetné meg a pompás falatot.
- Erős vagy, szép és ravasz - kezdte agyba-főbe dicsérni a madarat. - Ha még szép hangod is lenne, te lehetnél a király!
A holló énekelni kezdett, hogy megmutassa, ő még ebben is kiváló, ezzel azonban kiejtette a sajtot a csőréből. A róka rögtön felkapta és azt mondta :
- Csak az a baj, hogy nincs elég eszed!
Június 4. - A táncoló teáskanna (Japán népmese)
Egy rongyszedő csapdába esett borzot talált, megsajnálta és kiszabadította. Az állat azon gondolkodott, hogyan hálálhatná meg. Szép teáskannává változott, és a rongyárus zsákjába ugrott. A rongyszedő nagyon meglepődött, amikor megtalálta a teáskannát. Nem értette, hogyan került hozzá, de úgy gondolta, biztosan sokat ér. A papoknak ajándékozta hát, hogy imádkozzanak érte. Amikor aztán az egyik pap feltette a tűzre a teáskannát, hogy vizet forraljon benne, az kiabálni kezdett.
- A teáskannába belebújt az ördög! - üvöltötte rémülten a pap.
Odafutott a többi szerzetes is, de akkor a teáskanna egy mukkot sem szólt. Mindenki azt gondolta, az első szerzetes csak képzelődött, de azért biztos, ami biztos, visszaadták az ajándékot.
Azon az éjszakán a rongyszedőt vékonyka hang szólította meg: a teáskanna szólt hozzá, de most már feje is, farka is, meg lába is volt, olyan, akár egy borznak.
- Vigyél ki a vásárba! - mondta. - Ott majd táncolni fogok, és gazdaggá teszlek.
Így is lett. Mindenki odaszaladt, és fizetett, hogy láthassák, amint egy félig borz-, félig teáskannaforma valami táncol.
A rongyszedő meggazdagodott, és hamarosan olyan sok pénze gyűlt össze, hogy az már élete végéig elég volt mindenre. Elhatározta hát, nem gyarapítja tovább vagyonát, és a teáskannát is -akinek oly sok mindent köszönhetett - pihenni küldi. Ám, hogy ne fösvény ember kezébe jusson a drága jószág, megint elvitte a papokhoz a templomba, és rájuk bízta, ezentúl őrizzék ők.
Ezer év telt el, s a teáskanna azóta is ott élvezi az ablakokon át beáradó napsugarak melegét.
Egy rongyszedő csapdába esett borzot talált, megsajnálta és kiszabadította. Az állat azon gondolkodott, hogyan hálálhatná meg. Szép teáskannává változott, és a rongyárus zsákjába ugrott. A rongyszedő nagyon meglepődött, amikor megtalálta a teáskannát. Nem értette, hogyan került hozzá, de úgy gondolta, biztosan sokat ér. A papoknak ajándékozta hát, hogy imádkozzanak érte. Amikor aztán az egyik pap feltette a tűzre a teáskannát, hogy vizet forraljon benne, az kiabálni kezdett.
- A teáskannába belebújt az ördög! - üvöltötte rémülten a pap.
Odafutott a többi szerzetes is, de akkor a teáskanna egy mukkot sem szólt. Mindenki azt gondolta, az első szerzetes csak képzelődött, de azért biztos, ami biztos, visszaadták az ajándékot.
Azon az éjszakán a rongyszedőt vékonyka hang szólította meg: a teáskanna szólt hozzá, de most már feje is, farka is, meg lába is volt, olyan, akár egy borznak.
- Vigyél ki a vásárba! - mondta. - Ott majd táncolni fogok, és gazdaggá teszlek.
Így is lett. Mindenki odaszaladt, és fizetett, hogy láthassák, amint egy félig borz-, félig teáskannaforma valami táncol.
A rongyszedő meggazdagodott, és hamarosan olyan sok pénze gyűlt össze, hogy az már élete végéig elég volt mindenre. Elhatározta hát, nem gyarapítja tovább vagyonát, és a teáskannát is -akinek oly sok mindent köszönhetett - pihenni küldi. Ám, hogy ne fösvény ember kezébe jusson a drága jószág, megint elvitte a papokhoz a templomba, és rájuk bízta, ezentúl őrizzék ők.
Ezer év telt el, s a teáskanna azóta is ott élvezi az ablakokon át beáradó napsugarak melegét.
Június 5. - A bölcsesség jele (Afrikai népmese)
Az afrikai őserdőben élt egy nyúl, aki igen bölcs volt, de még bölcsebb szeretett volna lenni, ezért egy varázslóhoz fordult tanácsért.
- Hozzál nekem egy élő óriáskígyót - válaszolta a varázsló -, a többit majd meglátjuk.
A nyúl levágott egy hosszú ágat, és a kígyó odújához ment, aki össze-tekeredve aludt. A nyúl felébresztette, és megmutatta neki az ágat.
- Fogadjunk - gúnyolta a nyúl -, hogy ez az ág hosszabb, mint te.
- Ostobaság!
- Próbáljuk ki!
A kígyó kinyújtózott az ág mellett, a nyúl pedig gyorsan hozzákötözte.
- Jól van - dicsérte meg a nyulat a varázsló. - Most pedig hozzál nekem egy méhrajt! Akkor a nyuszi kivájt egy tököt, mézet tett bele, és a méhkas mellé akasztotta. Amint az összes méh belerepült, a nyúl lezárta a nyílást, és elvitte a méhekkel teli tököt a varázslóhoz.
Mivel mindkét próbát teljesítette, a varázsló egy kis kenőcsöt kent a nyuszi két füle közé a homlokára. Ezt a kis fehér foltot - bölcsességük jelét - azóta is viselik az afrikai nyulak.
Június 6. - A nád és a tölgy (La Fontaine)
A büszke tölgy igy szánakozott a nádon:
- Milyen szomorú a te sorsod! Elég egy szélfuvallat, hogy lehajtsd a fejed, én azonban ellenállok minden szélviharnak.
- Igaz, hogy a szél meghajlíthat - vetette ellen a nád -, kiszakítani azonban nem tud.
Abban a pillanatban vihar támadt, s mintha csak a nád szavait bizonyítaná, elülte után a tölgy a földön feküdt kidőlve, a nád azonban lassan felegyenesedett, és ugyanúgy lengedezett a szélben, mint annak előtte.
- Milyen szomorú a te sorsod! Elég egy szélfuvallat, hogy lehajtsd a fejed, én azonban ellenállok minden szélviharnak.
- Igaz, hogy a szél meghajlíthat - vetette ellen a nád -, kiszakítani azonban nem tud.
Abban a pillanatban vihar támadt, s mintha csak a nád szavait bizonyítaná, elülte után a tölgy a földön feküdt kidőlve, a nád azonban lassan felegyenesedett, és ugyanúgy lengedezett a szélben, mint annak előtte.
Június 7. - Ravaszdi, a róka és a kis kakas (Francia népmese)
Ravaszdinak, a híres vörösrókának azon a napon szerencséje volt: talált egy lyukat a kerítésen, bemászott a tyúkólba, és megfogott egy kis kakast. Csakhogy a tyúkok mind rémülten kotkodácsolni kezdtek. Erre a lármára odaszaladt a gazda felesége, és segítségül hívta a gazdát. Az meg béreslegényeivel és kutyáival üldözőbe vette a rókát. Az emberek szörnyen szidalmazták a tolvajt, de a kutyák sem ugattak szelídebben.
- Miféle róka vagy - mondta a csalafinta kis kakas -, tűröd, hogy így szidjanak és még csak nem is válaszolsz?
Ravaszdi hiúságában sértve megfordult, hogy visszavágjon a kutyáknak:
- Mamiaszok! Lajhárok!
Amint ezt kimondta, a kis kakas kiugrott a szájából, fölrepült az első fára, annak is a legtetejére, s onnét szólt le a rókának:
- Te vagy a mamiasz! Kapj el, ha tudsz! - csúfolkodott, taraját billegetve.
Ravaszdinak azonban most fontosabb volt, hogy őt el ne csípjék a kutyák, s a kis kakasról megfeledkezve, szégyenszemre eliszkolt, meg sem állt az odújáig.
- Miféle róka vagy - mondta a csalafinta kis kakas -, tűröd, hogy így szidjanak és még csak nem is válaszolsz?
Ravaszdi hiúságában sértve megfordult, hogy visszavágjon a kutyáknak:
- Mamiaszok! Lajhárok!
Amint ezt kimondta, a kis kakas kiugrott a szájából, fölrepült az első fára, annak is a legtetejére, s onnét szólt le a rókának:
- Te vagy a mamiasz! Kapj el, ha tudsz! - csúfolkodott, taraját billegetve.
Ravaszdinak azonban most fontosabb volt, hogy őt el ne csípjék a kutyák, s a kis kakasról megfeledkezve, szégyenszemre eliszkolt, meg sem állt az odújáig.
Egyik éjszaka az indián álmot látott. Az álom azt mutatta: ha elmegy a nagy északi őserdő szélére, ott olyan sok vadállatot talál, hogy száz vadásznemzedék se tudná mindet leölni.
Engedelmeskedett a látomásnak (ő is, mint minden indián, azt hitte, hogy az álmok Isten akaratát jelentik): összeszedte hát a fiait, és útnak indult.
A prérin rengeteg bölénycsordát találtak, de az állatok gyorsabbak voltak, és az indiánok nem tudták utolérni őket. Indiánunk csalódottan mondott egy imát, majd elaludt.
Aknában újra látomása támadt: varázserejű gyógyfüvet keresett, és bekente vele a legidősebb fia lábát. Úgy is tett, ahogyan az álom mutatta. Legnagyobb ámulatára a fiú lába megfeketedett, és olyan gyorsan tudott futni, hogy utolérte és megölte a bölényeket. A lába színéről aztán el is nevezték Szikszikának, ami annyit jelent: Fekete Láb.
Szikszikától ered a Fekete Lábúak nemzetsége, akik azóta is feketére festik mokaszinjukat, és mindenki tudja róluk, hogy kiváló vadászok.
Engedelmeskedett a látomásnak (ő is, mint minden indián, azt hitte, hogy az álmok Isten akaratát jelentik): összeszedte hát a fiait, és útnak indult.
A prérin rengeteg bölénycsordát találtak, de az állatok gyorsabbak voltak, és az indiánok nem tudták utolérni őket. Indiánunk csalódottan mondott egy imát, majd elaludt.
Aknában újra látomása támadt: varázserejű gyógyfüvet keresett, és bekente vele a legidősebb fia lábát. Úgy is tett, ahogyan az álom mutatta. Legnagyobb ámulatára a fiú lába megfeketedett, és olyan gyorsan tudott futni, hogy utolérte és megölte a bölényeket. A lába színéről aztán el is nevezték Szikszikának, ami annyit jelent: Fekete Láb.
Szikszikától ered a Fekete Lábúak nemzetsége, akik azóta is feketére festik mokaszinjukat, és mindenki tudja róluk, hogy kiváló vadászok.
Élt egyszer két testvér, az egyik dúsgazdag és nagy hatalmú, a másik meg szegény, mint a templom egere. Ez utóbbi, hogy legyen mit ennie, felszántott egy darabka földet, és bevetette.
A földön répa termett, és az egyik olyan hatalmasra nőtt, hogy a paraszt nem tudta, mit csináljon vele: megenni nem akarta, mert száz vendég kellett volna hozzá, hogy elfogyjon, meg aztán milyen vacsora az, ahol csak répát adnak? A piacra vigye? Többe kerülne az utazás, mint amennyit a répáért kapna. Töprengett, gondolkodott, végül kiokoskod-ta, hogy odaajándékozza a királynak. Az valóban nagyon örült a szokatlan ajándéknak, mert úgy vélte, nagy ritkaság, tehát sokat ér. Viszonozni akarta a parasztnak az ajándékát, ezért annyi aranyat adott neki, hogy a szegény testvér gazdag ember lett. Amikor a gazdag testvér ezt megtudta, azt gondolta: „ha a király egy répáért ilyen bőségesen megjutalmazta a szegény testvéremet, akkor egy valóban értékes ajándékért ki tudja, mit kapnék!" így aztán beletette a legdrágább ékszereit egy ládikóba, és elment a királyhoz. Az meg azzal jutalmazta meg, amiről úgy tudta, a legértékesebb a kincsei között: a szegény testvér hatalmas répájával!
A földön répa termett, és az egyik olyan hatalmasra nőtt, hogy a paraszt nem tudta, mit csináljon vele: megenni nem akarta, mert száz vendég kellett volna hozzá, hogy elfogyjon, meg aztán milyen vacsora az, ahol csak répát adnak? A piacra vigye? Többe kerülne az utazás, mint amennyit a répáért kapna. Töprengett, gondolkodott, végül kiokoskod-ta, hogy odaajándékozza a királynak. Az valóban nagyon örült a szokatlan ajándéknak, mert úgy vélte, nagy ritkaság, tehát sokat ér. Viszonozni akarta a parasztnak az ajándékát, ezért annyi aranyat adott neki, hogy a szegény testvér gazdag ember lett. Amikor a gazdag testvér ezt megtudta, azt gondolta: „ha a király egy répáért ilyen bőségesen megjutalmazta a szegény testvéremet, akkor egy valóban értékes ajándékért ki tudja, mit kapnék!" így aztán beletette a legdrágább ékszereit egy ládikóba, és elment a királyhoz. Az meg azzal jutalmazta meg, amiről úgy tudta, a legértékesebb a kincsei között: a szegény testvér hatalmas répájával!
Kotej az ősi Japán leghatalmasabb császára volt. Minden ellenségét legyőzte, és óriási területeket hódított meg. Ahogyan a legendák mesélik, többek közt ő találta fel az iránytűt és a csónakot, amelyek szintén segítették hőstettei végrehajtásában. Kotej bölcs és igazságos uralkodó volt, a japánok az ő uralkodása idején voltak a leggazdagabbak és a legboldogabbak. Amikor a császár már nagyon megöregedett, egyszer botjára támaszkodva, lassú léptekkel sétált a parkban. Egyszer csak látja, hogy
egy sas közeledik feléje. A sas úgy csillogott az égen, mintha aranyból lett volna, egyre alacsonyabban körözött, végül Kotej lábához szállt.
egy sas közeledik feléje. A sas úgy csillogott az égen, mintha aranyból lett volna, egyre alacsonyabban körözött, végül Kotej lábához szállt.
- Ez égi üzenet - vélte a császár, majd a sashoz fordult. - Azért jöttél, hogy tudasd velem, életem immár a végéhez ért? A sas bólintott.
Kotej búcsút vett rokonaitól, akik köréje sereglettek, és sírva átölelték a térdét. Azután a császár felült a sas nyakába, a madár széttárta szárnyát, és felröpült az égbe. Hamarosan aztán picinyke ponttá vált, és eltűnt a ragyogó napsugarak közt.
Kotej búcsút vett rokonaitól, akik köréje sereglettek, és sírva átölelték a térdét. Azután a császár felült a sas nyakába, a madár széttárta szárnyát, és felröpült az égbe. Hamarosan aztán picinyke ponttá vált, és eltűnt a ragyogó napsugarak közt.
Június 11. - A Hűséges ló és a róka (Arab népmese)
Egy arabnak volt egy lova, aki soksok éven keresztül hűséggel szolgált, de megöregedett, s a gazdája megakart szabadulni tőle.
- Pusztulj innen - mondta neki -, s csak akkor gyere vissza, ha olyan erős leszel, mint az oroszlán!
A szegény ló elment. Útközben találkozott egy rókával, akinek elmesélte sanyarú sorsát.
- Ne lógasd az orrod! Feküdj le a földre, és tégy úgy, mintha meghaltál volna - mondta a róka.
Ezután elszaladt az oroszlánhoz.
- Az úton egy döglött ló hever! - mondta. - Menj, és szedd föl!
- Jó - aggályoskodott az oroszlán -, de hogyan fogom idáig cipelni ?
- Ne aggódj, barátom - válaszolta a róka -, hozzákötjük a farkadhoz.
Az oroszlán beleegyezett. Odamentek, és a róka összekötözte az oroszlán és a ló farkát. Miután az
utolsó csomót is jól meghúzta, rá
kiáltott a lóra:
- Hopp! Hopp!
A ló erre felugrott, és a gazdája házához vágtatott, maga mögött húzva a feldühödött és üvöltő oroszlánt. Amikor a gazda meglátta, így kiáltott:
- Öreg barátom! Erősebb vagy az oroszlánnál! Visszafogadlak!
A honlap ára 78 500 helyett MOST 0 Ft.
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Honlapkészítés ingyen:
Ez a weblapszerkesztő alkalmas
ingyen weboldal,
ingyen honlap készítés...
Weblap látogatottság számláló:
Mai: 13
Tegnapi: 10
Heti: 81
Havi: 773
Össz.: 160 060
Látogatottság növelés
Mai: 13
Tegnapi: 10
Heti: 81
Havi: 773
Össz.: 160 060
Látogatottság növelés
Mesenaptár - © 2008 - 2024 - mesenaptar.hupont.hu