Kedves Olvasóm!
Ezen az oldalon kedvenc könyveink, legjobb meséit találod, gyere el minden nap és olvass velünk. Bár még gyerekcipőben jár az oldalunk igyekszünk, hogy mihamarabb teljes legyen a naptár.
Ha van kedvenc meséd, amit szívesen látnál az oldalon, kérlek küld el nekünk a 366mese@citromail.hu címre, írd mellé a szülinapodat meg a nevedet és talán már másnap a mesenaptárban találod kedvencedet. Sőt, ha van kedved rajzolj egy szép képet kedvenc mesédhez, küld el, így mindenki megcsodálhatja majd milyen ügyes vagy.
Jó szórakozást
Üdvözlettel: Timi - Kriszti - Tünde
Ime az egyik kedvenc könyvem:
Kiadó:
Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó
Budapest, 1989
Fülszöveg:
Ez a szép, színes mesekönyv az év minden napjára tartogat egy kis olvasnivalót. A rövidített mesék alkalmasak arra, hogy a gyermek fantáziájával kiegészítse, továbbfűzze azokat, s a szülő is, meríthet belőlük anyagot, ha éppen cserbenhagyta az emlékezete...
Az olasz szerző csaknem a világ minden tájáról gyűjtött meséket, így a nagy nevek, mint Grimm vagy Andersen mellett egzotikus vidékekről, származó népmesékkel is találkozhatunk a kötetben. Az "egy tucat mese" meglepetés és ráadás: híres, klasszikus mesék, mint pld. A csipkerózsika vagy a Péter és a farkas nyitják meg a sort egy-egy hónap előtt. Kötetünkkel, amelyet Sandra Smith színes rajzai illusztrálnak, reméljük, örömet szerzünk a mesék világában elmerülni és kalandozni vágyó gyerekeknek.
Hetvenhét magyar népmese
Budapest
Móra 1953
"Ahogy a zenész a népdalhoz, melyet feldolgoz, olyasféleképp nyúltam én ezekhez a népmesékhez, már kezdetben, az első kiadáskor. Nem megváltoztatni - ellenkezőleg, lényegükben megerősíteni akartam őket. Ami keveset szerkezetükön igazítottam, ezért igazítottam. A magam képzelete s ízlése szerint nem tettem többet hozzájuk, mint amennyihez a magyar nép egy tagjaként van jogom. Célom az volt, úgy hangozzanak, mintha az eddigi, mondjuk, száz elmesélőjük után még egy százegyedik is előállna; de az is a népből.
De valamiképp mégis több igénnyel.
Ezek a mesék a tizennégymilliós magyarság megtelepülésének legkülönbözőbb tájain teremtek; magukon hordják így e tájak sajátos mondatalakítását, nyelvi zeneiségét és - gyakran csak e tájakon értett - szavait. Egységesíteni, mindnyájunk számára azonnal érthetővé akartam tenni őket, úgy mégis, hogy a sajátosságukat megőrizzék. Hisz egy nemzet annál szervesebb, minél sokszerűbb; szellemileg annál gazdagabb és szabadabb, minél összetettebb, sőt tarkább; akár a festő a színeivel. S azután ezekben a nem ma keletkezett mesékben csaknem teljességgel áll még a különös törvény: nyelvünk finomságainak megalkotói, legművészibb mesterei nem is oly rég népünk legelnyomottabb, „legkulturálatlanabb” rétegének milliói voltak, a szegényparasztok. E mesterfogásoknak csak töredékeit megőrizni nemzeti kötelesség, akár a műemlékvédelem.
Semmiképp sem másíthattam meg tehát népünk jellegzetes előadásmódját.
Nyelvünk letéteményese a parasztság volt, igaz. Ám ez nem jelenti azt, hogy a parasztság minden tagja külön-külön jobban ismerte nyelvünk szabályait, mint akadémikusaink. De magyarul igazán jól még az akadémikusok közül is csak az tudhatott, aki nem röstellte elsajátítani a - valóságban élő - nép nyelvi tudását. Nyelvi hibát e mesék egyszerű előadói is ejtettek. Ezeket az összesség tudásának ilyenfajta figyelembevevésével javítottam ki.
Volt még valamire figyelmem. Ezeket a meséket mindenkor legjobban a gyermekek élvezték, de nem a gyermekek költötték. Így nem egy fordulatukban a harag, a kegyetlenség, a bosszú, a kemény szóhasználat olyan elemei kerültek beléjük, amelyeket a felnőtt természetesnek érez, de amelyektől a gyerek megriadhat. A tapasztalat vezetett rá, hogy ezeket tompítsam, a lényeg megmásítása nélkül, ezúttal is.
Ebben a kiadásban huszonhét új mesefeldolgozás van, azok helyébe, amelyeket részben a tárgykör hasonlóságára, részben más gyűjteményben való ismertségük miatt tartottam helyesnek kirostálni."
Illyés Gyula
Móricz Tünde
1184, Budapest